Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Helytörténet - Mohácsi Endre: "Fiat piscis!" - "Fiat pax!" Adalékok Forgách Zsigmond 1611. évi erdélyi hadjáratának utótörténetéhez
Mohácsi Endre a hozzáfűzött reményeket sem Erdélyben, sem a Magyar Királyságban. Fejedelmi széke már 1610- ben megrendült: az erdélyi főurak egy csoportja merényletet tervezett ellene. A sikertelen akció ellenére érezhető volt Báthory Gábor hatalmának ingatag volta. 1610 decemberében elég erősnek érezvén magát, megtámadta és elűzte a Habsburg-párti havasalföldi vajdát, Radult,7 de a területeket a török intésére fel kellett adnia, és onnan ki kellett vonulnia. A vajda címet mégis felvette, és meg is tartotta élete végéig. A Habsburg uralkodóban, II. Mátyásban8 egy ideje érlelődött a gondolat Báthory megbüntetésére. Forgách Zsigmond9 felső-magyarországi főkapitány unszolására 1611. június végén engedélyt adott egy Erdély elleni gyors hadjáratra. A terv az volt, hogy a trónját visszakövetelő Radul keletről, Forgách pedig nyugatról tör be Erdély területére, és Báthoryt harapófogóba zárva kényszerítik döntő csatára. Hogy nem így történt, az a hajdúk megbízhatatlansága mellett a hibásan megítélt erdélyi közhangulat miatt is lehetett. Báthory kivágva magát a végzetes kelepcéből - török segítséggel -, üldözöttből üldözővé lett. A magyarországi had és vezére 1611 szeptemberében kelet felé menekülve csak nagy nehezen vergődött vissza a Főkapitányság központjába, Kassára. A békesség pontjairól csak december végén Tokajban tudtak megállapodni. 1611. november 19-én érkezett meg Forgách Zsigmond vert serege Kassára. Csöndben vonultak be felhajtás és ünneplés nélkül. Minek is ünnepeltek volna, hiszen a visszatérést csupán a sereg fele érte meg. Nem látszottak katonáknak, mert a havasokban töltött október és november a július végén útnak indult seregnek metszőén hideg volt, még fegyverzetüket is eldobálták a menekülés alatt. A főkapitány hadának nagy részével nem az ellenség végzett, hanem a fagy és az éhség. A korabeli hírek szerint a megvert és eltévedt sereg vezérükkel az élen lovaik húsán és máján élt.10 11 Jelentéktelen dolognak tűnhet, de akár igaz volt, akár nem, adalék lehet a történészek számára ahhoz, hogyan is élhette meg a sereg a vészterhes napokat. Forgách Zsigmond a török csapatok érkezésének hírére seregével már szeptemberben elhagyta Törcsvámál Erdélyt. Hogy mi történhetett velük ekkor, nem igazán tudjuk. Az eddig feltárt források hallgatnak róla. Talán beismerték maguknak azokat a hibákat, amelyek e szégyenteljes vereséghez vezettek. A kutatók számára érdekes lehet, hogy a hadjáratról - a rendelkezésre álló források tanúsága szerint - egymás között sem beszéltek, pedig még pár hónapig biztosan kísértették őket a rossz emlékek. Néhány elszólással mégis találkozunk, ami bizonyítja, hogy a „bolyongások” még elevenen éltek emlékezetükben. Szerencsés megmenekülésük után az első dolguk a béke helyreállítása volt, nem értek rá sebeiket nyalogatni. A következőkben azt vizsgáltam meg, hogy milyen körülmények vezettek ehhez a kiegyezéshez, és hogyan alakult az élet a tokaji béke megkötése után. Vizsgálódásom elsősorban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 196 sz. fondján alapul, amely Thurzó György" és Dóczy András12 levelezését tartalmazza. A téma természetesen megköveteli a további kutatásokat, így - reményeink szerint - az idő előrehaladtával más releváns fondok is feldolgozásra kerülhetnek. 7 Radul Serban (7-1620) Havasalföld fejedelme X. Radu néven 1602 augusztusa és 1610 decembere, illetve 1611 júniusa és szeptembere között. 8 II. Mátyás (1557-1619) Habsburg házi főherceg, 1608-tól Magyarország, 1611-től Csehország királya, 1612-től Német-Római császár. 9 Forgách Zsigmond (1565-1621) 1606-tól országbíró, 1611-től felső-magyarországi főkapitány, Szabolcs, Sáros, Nógrád vármegye főispánja, 1618-tól nádor. 10 Többek között Szepsi Laczkó Máté, Hídvégi Mikó Ferenc, Tatrosy György történetírók feljegyzései után legendává vált az eset. Forgáchék levelezéséből igazolhatjuk ezeket a „rágalmakat”. 11 Bethlenfalvi Thurzó György (1567-1616) Árva vármegye örökös főispánja, 1609-től haláláig nádor. 12 Nagylúcsei Dóczy András (?-1621) 1610-től szatmári főkapitány, 1618-tól felső-magyarországi főkapitány 276
