Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Adárn subiacoi márványlapon a növény tetején elhelyezett edényből egyszarvú és szarvas iszik (Toesca 1927. Fig. 276.). Egy cividalei márványlapon egy rozetta köré fonódó szalagfonat egyik oldalán kicsinyét vezető egyszarvú, másik oldalán hasonlóképpen közeledő oroszlán áll (Tagliaferri 1981. Táv. CXVII1: 378.); a római San Saba templomából származó szentélyrekesztő töredéken egy levelet rágcsáló unicornis látható (Trinci Cecchelli 1976. Táv. XXX: 78.); míg a szintén római Santa Maria in Cosmedin templomából napvilágra került töredéken egy fa két oldalán elhelyezkedő egyszarvú és oroszlán ismerhető fel (Melucco Vaccaro 1974. Táv. XL: 102a.). Bonyolultabb struktúra részeként jelenik meg állatunk egy trentói szentélyrekesztőn, ahol a szalagfonatokkal osztott lap bal felső díszítömezejében egy négylábú hátán áll (Porta 2001.457., Nr. 8.). Hasonló kompozíció részét képezi egy marliai (Barsali 1959. 45-46., Nr. 47., Táv. XXIVb.)193 és egy orbetelloi (Carli 1968. Taf. IV-V.) kőlapon: itt a felszínt behálózó szalagfonatból kialakított négyszög alakú mezőkbe kereszteket, illetve különböző állatalakokat faragtak, köztük mindkét esetben egy-egy unicornist, illetve a velük szemben álló oroszlánokat. A kérdéses emlékeknek szinte mindegyikén különböző egyszarvút láthatunk: a trentói lap és a San Saba állata inkább lószerü, a luccai és az orbetelloi kutyára hasonlít, míg a cividalei unicornis teste leginkább egy tehénre emlékeztet. Közös jellemzőjük az előre meredő szarv, s több esetben a nyitott száj, illetve a kilógó nyelv. Ez utóbb alapján tarthatjuk jogosnak J. W. Einhorn megállapítását, aki a kereszt, illetve a fa két oldalán elhelyezett oroszlán és egyszarvú párosát a 21. zsoltár 22. sorával hozza összefüggésbe: „Salva me ex ore leonis, et a cornibus unicornium humilitatem meam” (Einhorn 1997. 129—130.). Más esetekben, mint a San Sábából származó, levelet rágcsáló vagy a subiacoi edényből ivó unicomisnál - hasonlóan a Kestner Museum fent tárgyalt kopt faragványhoz - J. W. Einhorn krisztológiai értelmezést javasolt, illetve utalt a subiacoi egyszarvú mellett az élet vizéből ivó szarvas alakja kapcsán a 42. zsoltár 2. sorára: „ Quemadmodum desiderat cervus adfontes aquarum... ” (Einhorn 1997. 130.). Érdemes ugyanakkor felfigyelni arra is, hogy a 21. zsoltár 22. sora nem csak ezen itáliai kőfaragók - illetve valószínűbben megrendelőik - kezét vezette, de megtermékenyítő hatása kimutatható a Karoling-kori Európa északi felének művészei között is. Ez a zsoltársor ihlette az Utrechti psalterium egyik miniatúráját (föl. 12r: De Wald 1932. Pl. XIX.); illetve a 820-830-as évekre keltezhető Stuttgarti zsoltároskönyv egyik illuminációját (föl. 27r), amelyen a felső traktus közepén elhelyezett keresztre feszített Krisztus bal oldalán két korabeli felszerelésben ábrázolt katonát, míg jobb oldalán a Keresztre és a keresztre feszített Megváltóra támadó oroszlánt és egyszarvút találhatunk (20. kép 1.) (Wamers 1991. Abb. 6.). Ugyanennek a zsoltárhelynek az illusztrációját láthatjuk - igaz, erősen összevont változatban - a halton moori IX. századi pyxisen, ahol a medalionokban két-két nyitott szájú, futó oroszlánt és egyszarvút jelenített meg az ötvös - itt azonban már sem a Kereszt, sem Krisztus nem jelenik meg a kompozícióban (20. kép 2.) (ld. Wamers 1991. kiváló elemzését!). Az önmagában igencsak nehezen értelmezhető, sokszor a különböző mesterek által különböző részleteiben megragadva, lerövidítve ábrázolt kompozíció valós jelentőségének megértését elsősorban a teljes programot megőrző korabeli alkotástól, a Stuttgarti zsoltároskönyvtől várhatjuk. A 20. kép A 21. zsoltár inspirálta keresztre feszítés ikonográfia változatai I: Stuttgarti Psalterium, föl. 27r (Wamers 1991. Abb. 6. alapján), 2: Halton Moor (GB), Karoling ezüstcsésze (Wamers 1991. Abb. 4. alapján) Fig. 20 Variants of crucifixion iconography inspired by Psalm 21 1: Stuttgarter Psalter, fol. 27r (after Wamers 1991. Fig. 6), 2: Halton Moor (GB), Carolingian silver cup (after Wamers 1991. Fig. 4) 193 Az egyszarvú meghatározása a faragvány töredékessége miatt bizonytalan, így itt elfogadtam az emléket eredetiben tanulmányozó közlő véleményét. 152
