Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról fel, amely minden bizonnyal egy konkrét bizánci textília másolatának tekinthető.172 Erre utal maga a kivitel, ugyanis az állat egy, a korban megszokott festett, de eredeti textíliákat utánzó ve/шоп tűnik fel.173 Erősíti ezt a lehetőséget a Liber Pontificalis egy bejegyzése, miszerint IV. Gergely pápa (p. 827-844) a római San Marco templomnak egy „cum chriphis et unicornibus” díszített textíliát adományozott.174 Tekintve a Liber Pontificalis IX. század középső harmadára vonatkozó adatát, illetve azt, hogy a Santa Maria Antiqua freskója 850 után, talán már a X. században készült (Osborn 1987. 200-204.), az eredeti textília minden bizonnyal késő Vili. századi, valószínűbben IX. századi lehetett - azaz nagyjából egykorú vagy némileg későbbi, mint a Nagy Károly sírjából származó selyemszövet. A freskó unicomisa formailag sem áll túl távol az ismert bizánci selymek egyszarvúitól; a fó különbség az, hogy a lószerü állat fején az egyenes szarv előre meredő. Ez a késő ókortól kezdve a kora középkorban végig létező forma - amint fentebb szó volt róla - elég jól megfelel az antik természetismereti munkákból ismert, s Ktesias adataira visszamenő monokerös-képnek, sokban különbözik viszont a Physiologos által leírt kisméretű egyszarvútól. Nem úgy a korai nyugati Physiologus kódexek unicornisai, amelyek —mint a berni vagy a brüsszeli kézirat mutatja - érdekes módon méretüket, illetve formájukat tekintve inkább megfelelnek a szövegben leírt állatnak, mintsem a bizánci redakciókból ismert antilopszerű formák. Jelen ismereteink szerint azonban valószínűnek tűnik, hogy e Karoling-, illetve Ottó-kori formák mégsem az eredeti késő ókori Physiologos egyszarvú illuminációját hűebben követő mivoltuknak köszönhetik a szövegben leírt állathoz való nagyobb fokú hasonlóságukat. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a késő ókori előképeket követő középkori illuminátorok módosítottak az állatról rendelkezésére álló eredeti, antilopszerű képen, s az általuk ismert kecske-, illetve kutyaszerű formákkal helyettesítették az Európában idegen, így ismeretlen antilopszerű testet.175 Erre utal az is, hogy a szintén késő ókori előképekre visszamenő, bár azokat szabadon felhasználó Utrechti psalteriumban megjelenő egyszarvúk a berni Physiologus kecskeszerű megjelenésű állatára hasonlítanak. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a IX. századi psalterium alkotója nem a Physiologosból származó illusztrációk nyomán dolgozott az unicornisok megjelenítésénél, hiszen mind a négy egyszarvú a hozzá tartozó zsoltárszöveg direkt illusztrációja.176 Az egyetlen olyan korai, Karoling-kori unicornis ábrázolást tartalmazó mű, amelyben ugyan inkább ló, mintsem antilop testű állatot találunk - amely ezáltal mégis inkább a késő ókori görög monokerös ábrázolások, semmint a fent látott berni, illetve utrechti kódexek tradíciójához áll közelebb - a 820-830 körül Saint-Germain-des-Prés-ben keletkezett Stuttgarti psalterium. Nyilvánvalóan ez a hasonlóság játszott közre abban, hogy a kódexnek a 91. zsoltár 11. sorához készült ábrázolását177 egy bizánci, képrombolás előtti görög Oktateuch kéziratra kísérelte meg visszavezetni a korábbi kutatás (vö. Einhorn 1997. 98-102.). Ugyanakkor a zsoltároskönyvnek a 21. zsoltár 22. sorához készült, igen hasonló egyszarvút is tartalmazó illuminációját - mivel konkrét keleti előképet nem sikerült hozzá találniuk - más forrásból kísérelték meg levezetni, s a bizánci előképet kizártnak tartották (vö. Einhorn 1997. 102.). Érdemes itt figyelembe vennünk egyrészt azt, hogy mára világossá vált: a korábban feltételezett teljes, illuminált késő ókori Oktateuch csak egyszer, I. Justinianos korában létezett - majd második (s egyben egyetlen középkori bizánci) 172 Az állat jelenlétére csak a szövegben utal Osborn 1987. 202., Osborn 1992.334. Az általa hivatkozott Wilpert-féle corpushoz eddig nem sikerült hozzájutnom; lehetőségem nyílott azonban az emlék személyes vizsgálatára Rómában, a fent adott leírás ez alapján készült. 173 Л Rómában fennmaradt textileket utánzó festett ve/aról lásd Osborn 1992. részletes elemzését. 174 Liber Pontificalis 11.75, angol fordítását lásd: Davis 1995. 54. 175 Erre utal például a berni Physiologus ábrázolása, itt ugyanis az illumináció stílusa alapján igen valószínű, hogy egy késő ókori kézirat szolgáltatta a Karoling-kori alkotó számára az előképet (vö. Homburger 1964. 40.). AIX. századi illuminátor - bár az egyszarvú és a szűz magasságainak arányát nem változtatta meg drasztikusan a késő antik antilopszerű egyszarvúhoz képest - az állat testének formáját a szövegben említett bakocska (föl. 16v: a latin szöveget és német fordítását hozza: Physiologus Bernensis 1964. 92-93.) képére formálta. 176 Zsoltárok 21,22: föl. 12r: DeWald 1932. Pl. XIX., 28.6: föl. 16r: DeWald 1932. Pl. XXVI., 77,69: föl. 45r: DeWald 1932. Pl. LXXII., 91,11: föl. 54.r: DeWald 1932. Pl. LXXXV1. A zsoltárok DeWald 1932. munkájától eltérő azonosítását lásd Einhorn 1997. 97. 177 Fol.l08v, Cod. bibi. 2°23, Stuttgart: Wamers 1991. Abb. 5. 147
