Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról azonban ismereteink jelen szintjén - nem kis részben az idevágó írott forrásanyag hiányában - korántsem látunk tisztán, mi okozhatta a fémedényművesség díszítőrendszerében a késő sásánida korban bekövetkező ezen (és egyéb) változás(oka)t. A kutatás általában a háttérben meghúzódó társadalmi átalakulásokkal magyarázza ezeket: azaz a fémedény-produkció szigorú központi ellenőrzésének fellazulása mögött a Sásánida dinasztia centralizált hatalmának lazulását sejti, illetve az iráni arisztokrácia reprezentációs igényeinek és lehetőségeinek ezzel párhuzamosan bekövetkezett emelkedésével magyarázza az egyértelműen uralkodói reprezentációs célokat szolgáló díszítéstípusok mellett újonnan feltűnő elemeket.51 A sénmurv díszes edények viszonylag kései megjelenését egyébként az azokat hordozó edényformák tipológiai vizsgálata alapján is valószínűsíthetjük: a magas, talpas korsók ugyanis csak a VI. század második fele után tűnnek fel a sásánida toreutikában (Harper 1991.), amint a csónak alakú tálak is a VI. századtól terjedtek el (Harper 1988.). Szintén kései, már a korai iszlám időszakra helyezte korábban is a kutatás a British Museum, a Metropolitan Museum (8. kép 2.) és a Louvre három, egymásra igencsak hasonlító kerek tálját (Nr. 10-12.). Ezt a keltezést erősítette meg azután az 1997-ben az iráni Qűrí Qalceh barlangnál, a Kermánsáh-Páveh út mentén talált 7 edényből álló kincslelet, amelynek sénmurvos tálját (Nr. 9.) ugyan feldolgozója a VII. századra datálta (Raiiimi 2004., Cat. Bochum 2004. 678-679., Nr. 303.), valójában azonban a kincslelethez tartozó többi edény alapján már inkább a VIII. századi horizonthoz tartozhat (8. kép 1 ,).52 Az mindenesetre a fennmaradt emlékek alapján jól látható, hogy a késő sásánida korban lezajló átalakulások nyomán kialakult díszítőrepertoár a sásánida korszak lezárulása után sem szűnt meg, hanem a sásánida hagyományokat sok téren - így a fémművesség terén is - követő korai iszlám fémművességben folytatódott. Ezt jelzik az igencsak félrevezető terminussal post-sásánidának nevezett korszakra, azaz a VII. század második felére és a VIII-IX. századra keltezett sénmurv ábrázolással díszített fémedények, valamint a berlini Museum für Islamische Kunst IX-X. századra datált korai iszlám tálja, amelynek középső medalionjában egy, az azt körülvevő kisebb medalionokban négy, míg a tál peremén további 24 sénmurvot láthatunk (8. kép 3.).53 Ám e hosszú idejű továbbélés nem korlátozódik kizárólag a fémedényművesség alkotásaira - amint nem korlátozódott arra az állat feltűnése már a sásánida időszakban sem. Amint azt fentebb a Táq-i Bustán-i sziklarelief kapcsán láttuk, állatunk legkésőbb a VI-VII. században megjelenik a sáhansáh által viselt selyemruhákon. Megjegyzésre érdemes ugyanakkor, hogy ennek ellenére sem a ránk maradt korabeli sásánida textilekről,54 sem azok bizánci (főként egyiptomi) utánzatairól nem ismerjük sásánida kori megjelenését. E feltűnő hiány talán összefüggésben lehet azzal, hogy a kutatók nagy része szerint a sénmurvval díszített tárgyak használata - mivel az uralkodói xvargnah jelképét hordozták magukon - a király számára volt fenntartva a sásánida korban (Schmidt 1980. 36-37., Mode 1993. 60.). E privilégiumot többen olyan erősnek érezték, hogy az afrasiabi palota freskóin feltűnő követség sönmurv-díszes kaftánt viselő tagját (5. kép 1. — a nyugati falon ábrázolt 4. alak: Albaum 1975. Tab. VI., Albaum-Brentjes 1972. 172. Abb. 158.) a Sásánida dinasztia tagjaként, sőt, egyenesen az utolsó sásánida uralkodóként, III. Yazdegerdként (632-651) azonosították (Mode 1993. 58-62.). 51 Ennek ellenére Mode 1993. 61. azzal számolt, hogy a sénmurv feltűnése az ezüstedényeken az uralkodói largatio szokásával lehetett összefüggésben. Vö. ezt Marshak 1998. megjegyzéseivel a Sásánida Birodalom fennállásának utolsó évszázadában a fémedényeken ábrázolt tematikákról! 52 A kincslelethez tartozó két csónak alakú tál részben paleográfiai érvelésen nyugvó keltezésére lásd: Akbarzadeh-Daryaee- Lerner 2001. 53 Berlin, SMPK, Museum für Islamische Kunst, Inv. Nr. 1.4926: Cat. Berlin 1989. 586. Abb. 684, Nr. 4/72., Cat. Paris 2006. 133. Nr. 76. 54 Ezekkel kapcsolatban a kutatás jelen állását összefoglalja Schrenk 2006., Comparati é.n. 111