Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám A senmurv azonosításának kérdésére az alábbiakban még visszatérek, a bezdédi lemezen látható lény szempontjából azonban már itt érdemes megjegyezni, hogy annak több jegye eltérést mutat a klasszikus säsänida szárnyas „kutya-páva” ismert megjelenési formáitól. Ilyen eltérés figyelhető meg a kutya-előtagon: a bezdédi állatalak nyakán sörényszerü csomók láthatóak, ezáltal a lényt - a fejformával összhangban - inkább sárkány- vagy oroszlánszerűnek láthatjuk, semmint kutyának. A farok sem a klasszikus senmurv ábrázolásokon látható felcsapott pávafarok - formailag éppen annyira besorolható lenne a halfarkak közé is, bár az antik hippocampus-ok, illetve ketos-ok, valamint a fentebb említett szogd senmurvok spirálisan visszacsavarodó farkától igen távol áll. Öszszességében tehát a bezdédi lemez bal oldali állatát leginkább egy formailag torzult säsänida eredetű szárnyas „kutya-pávaként” (senmurv) határozhatjuk meg. Arra, hogy mindebből milyen következtetések vonhatóak le, e fejezet második felében térek vissza. Érdemes már itt leszögeznünk: a senmurv megjelenése a X. századi Kárpát-medencei leletanyagban éppoly unikálisnak számit, mint az alább vizsgálandó egyszarvúé. A bezdédi lemezen kívül egyetlen korabeli Kárpát-medencei tárgyról ismert: az Eger-szépasszonyvölgyi temető elpusztított sírjainak egyikéből múzeumba került fülkanálról (6. kép 5.).37 De ahogyan a bezdédi lemez különleges az eddigi tarsolylemezek között, úgy az egri fülkanálnak sem ismerjük jó párhuzamát. A Kárpát-medencében - a kelet-európai térséggel szemben - a fulkanalak egyébként sem számítanak a korszak gyakori leleteinek; az egri példányon kívül csak egy darabot ismerünk, Csorna lelőhelyről (Lakner 1889. II: 12., Hampel 1900. XXI: 12.). Az egri pipereeszköz a kelet-európai fülkanalak között sem rendelkezik közeli párhuzamokkal. A leginkább hasonló példányt Novinkiből, az I. kurgántemető leletei közül ismerem (VII. század végi — VIII. századi datálással: 6. kép 2.).38 Ezen azonban nem senmurv ábrázolást láthatunk, hanem az antik ketos szárnyas változatát. Az utóbbi lény ábrázolásai minden bizonnyal a közép-ázsiai (szogd [?]) fémedényművesség közvetítésével kerültek el erre a vidékre (vö. pl. Darkevics 1976. risz. 1.) (6. kép 1.), ahol a IX-X. században is kimutathatók (6. kép 3.).39 így a bezdédi senmurv kulturális hátterének felderítése érdekében a legcélravezetőbbnek e mitikus állat történetének áttekintése tűnik, így kísérelve meg választ találni a bezdédi lemezen történő megjelenésének lehetséges okaira. A senmurv kétségkívül az iráni mitológia alakjai közül indult hódító útjára, ám - szokatlan módon - esetében sokkal korábbi időkből rendelkezünk róla szóló írásos forrásadatokkal, mint ahogy első képi ábrázolásokon megjelenése dokumentálható. A lény általunk ismert első említése az Avesztából származik, тэгэуа Saena, azaz Saena madár formában (Schmidt 1980. 2-6., Schmidt 1980a. 161.). A középiráni időszakban (ahová az általunk tárgyalt säsänida periódus tartozik) a pahlaviban semminként tűnik fel az írott forrásokban, amelyekből az is kiviláglik, hogy a közkedvelt iráni képzetek között a senmurv legfontosabb funkciója az életfa magvainak szétszórása volt (Schmidt 1980. 8., Fauth 1987. 124., Curtis 1996. 36.). Minden bizonnyal e termékenységgel kapcsolatos megjelenéssel van összefüggésben gyakori feltűnésének másik fő forrása: az uralkodói xvardnah jelképeként.40 37 Első közlése: Bartalos 1899. IV. kép 2., Hampel 1900. 579., 13. kép, Révész 2008. 37. t. 1., jó minőségű fotóját lásd: Révész 1996a. 387., 2. kép. 38 Jó minőségű fotót közöl Huzin 2006. számozatlan színes tábla a 112-113. számozott oldalak között. 39 Lásd erre a bolsije tigani temető 24. sírjának egyik téglalap alakú lemezén feltűnő szárnyas ketos-t (Chalikova-Chalikov 1981. Taf. XX: 15 .c.). Arra, hogy e lény a kora középkorban még távolabbi északi tájakra is eljutott - nyilvánvalóan a korabeli kiterjedt kelet-európai kereskedelmi forgalomnak köszönhetően - a gnyezdovoi temető egyik csöngőjén látható szárnyatlan ketos utal (Arbman 1959. 132., Fig 16.). 40 Az ezen azonosítást támogató irodalmi adatok hiányáról lásd: Schmidt 1980. 20-22. így nem meglepő, hogy a xvaranah jelképeként történő értelmezés alapját az állat vizuális művészetekben történő feltűnései alapján következtették ki (vö. Schmidt 1980a. 167.), illetve fogalmi kapcsolatokra alapozták (vö. Fauth 1987. 123.). 104
