Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról (3. kép 2.).24 Ezeket a formákat ugyan a kutatók többsége a sénmurv ábrázolások között tárgyalja (pl. Eyice 1966. 115-116., Vanderheyde 1994. 38—40.), mégis úgy vélem, helyesebb különbséget tenni e kutya/oroszlán előtagú és halfarkú lények és a säsänida szárnyas „kutya-páva” között. Akár K.V. Trever azonosítását fogják ugyanis az újabb leletek alátámasztani, akár a B.I. Marsak és követői által javasolt egyeztetéseket, egyértelműnek tűnik, hogy pusztán a kompozit lény egyik meghatározó attribútuma (kutya/oroszlán előtag) alapján nem azonosíthatunk minden további nélkül két ábrázolt állatot, ha azok egyéb jegyeikben (szárny léte/nem léte, hal- vagy pávafarok) különböznek. E pusztán a kutya előtagot megjelenítő ábrázolások egyébként is sok nehézséget okoznak a säsänida szárnyas „kutya-páva” kutatásában, hiszen azokban az esetekben, ahol csak egy fej25 vagy egy szárnyas kutya előtag26 látható, még korántsem biztos, hogy az alkotó által megjeleníteni kívánt állatnak pávafarka volt-e. Mégis, ezek is gyakorta minden további megfontolás nélkül sénmurv előtagként kerülnek meghatározásra. Ráadásul olyan kompozit lényeket is ismerünk a säsänida kori Iránból, amelyek ugyan bizonyos mértékig hasonlítanak a szárnyas „kutya-pávára”, ugyanakkor döntő különbségek is mutatkoznak. A koppenhágai Ny Carlsberg Glyptothek gyűjteményében őrzött, säsänidänak meghatározott27 tálon megjelenő madár előtagja például kifejezetten papagáj jellegű, farktollai is az állat madár (ámde nem páva) voltát húzzák alá (Compareti 2006a. Fig. 22.) - egyedül a négylábúakra jellemző tartással előre nyúló lábak kelthetik a szemlélőben azt a benyomást, hogy ezen a tálon is a „kutya-páva” egy alakjával állnánk szemben.28 Hasonló ábrázolás látható a teheráni Rezä cAbbäsi Múzeum (egykor New Yorkban, H. Kevorkian gyűjteményében őrzött) egyik tálján (Cat. Essen 1962. Kát. 387., Compareti 2006a. Fig. 23.),29 valamint a Qalceh-e Yazdegerd-i késő parthus kori palota stukkódíszei között is (ám e töredéken az állat farka nem vehető ki: 2. kép 3.).30 Ezeket az állatokat is rendszeresen kapcsolatba hozzák a säsänida „kutya-pávával” anélkül, hogy az azonosítás mellett pozitív érveket hoznának fel. Részben más a helyzet a kora középkori szogd kultúra néhány alkotásáról ismert ún. „tevemadárral”, amelynél - bár sok hasonlóságot mutat a säsänida szárnyas „kutya-pávával” - a fennmaradt ábrázolásokon a szárnyas lény előtagja egyértelműen teveként határozható meg, míg a farka valamely madáréra hasonlít (5. kép 2-3.).31 Ebben az esetben a kínai forrásokból ismert, hogy a szárnyas teve a helyi szogd dinasztia szimbóluma.32 24 Leggyakrabban idézett előfordulásai: szentélyrekesztő márványlap a S. Maria Teodote della Pusterla templomából: Inv. Nr. B55, Museo Civici, Pavia (VIII. század): Cat. Paderborn 1999. 80-82., Nr. 11.42.; Arta (XIII. század vége, a templon íaragványai között): Eyice 1966. 115., Fig. 2., Vanderheyde 1994. Fig. 3. Szárny nélküli variáns: a Louvre gyűjteményének egyik ismeretlen lelőhelyű karperecén (XII—XIII. század): Cat. Paris 1992. 338-339., Nr. 253.; Szent Miklós templom, Mesopotamia, Albánia (XIII. század): Vanderheyde 1994. Fig. 5. 25 így az Ermitázs híres „sénmurv feje” (Trever 1964. Fig. 1.). 26 így az alább tárgyalandó, II. Bahrain pénzein megjelenő koronadísz, a VII-VII1. századi érmekre vert ellenjegyek vagy a panjikenti II. templomban látható istennő trónszékének lábát alkotó sárkányfejű, szárnyas lény (vö. Belenyickij-Marsak 1973. 59., Azarpay 1975a. Pl. VI. - ez utóbbi esetben még az istennő azonosítása: Azarpay 2011. 58. sem nyújt segítséget a trón lábát alkotó állatok pontosabb meghatározásában). Lásd továbbá alább a 44. jegyzetet! 27 Egyet kell értenünk B.I. Marsakkal abban, hogy a tál nagy valószínűséggel hamisítvány (vö. Compareti 2006a. 175.). 28 Feltételesen a sénmurv ábrázolásokkal hozza kapcsolatba Compared 2006a. 175-176., a sénmurvval hasonlónak írja le, de világosan elkülöníti attól Schmidt 1980. 24. 29 Az aranytálat (!) a katalógus készítői a VI-VII. századra keltezték, Schmidt 1980. 24. szerint inkább säsänida kor utáni készítmény lehet. Véleményem szerint a tál valószínűleg modern kori hamisítvány. 30 A lelet közlői annak ellenére is sénmurv-protoménak írták le az ábrázolást, hogy az állat előtagja egyértelműen griffszerű (vö. Keall-Leveque-Willson 1980. 40., Fig. 17., Pl. XX. a-b., Keall 2002. 69.). 31 E lényt láthatjuk az Ermitázs egy VIII. század elejéről származó tálján: Szmirnov 1909. Tab. XXII., Nr. 49., Cat. Paris 2006, 128-129., Nr. 71. (B.I. Marsak), illetve a szintén az Ermitázsban őrzött, Malcevo lelőhelyről származó VIII. századi korsón: Szmirnov 1909. Tab. L., Nr. 84., Marschak 1986. 83., Abb. 55-66. Ugyanakkor nem azonosítható a farok az egyik VII. századi töredékes varahsai freskón (Siskin 1963. Tab. XV., Rowland 1970. Fig. 56.). 32 A korábbi irodalom összefoglalásával: Schmidt 1980. 36. 101
