A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)
Régészet - Almássy Katalin: A Mátraszőlős-királydombi kelta temető I. A sírok leírása
A I mássy Katalin 6. Hüvelyes vaskard töredékei. Pengéje a kelta kardoknál megszokott ívelt vállú. A kard keskenyedő, lekerekített hegye letört, és a tárgy 2004. évi újrarestaurálásakor ezzel a darabbal nem foglalkoztak (beleillik a hüvely koptatós töredékébe). Elképzelhető, hogy hiányzik még a két töredék közül egy darab. Ugyancsak kimaradt a restauráláskor a markolat egy darabkája, amelyik jelen állapotában jóval vaskosabb, mint a restaurált darab. H. 77,5 cm, Sz. 5 cm, a végénél 2,3 cm. A markolat metszete lapított, négyszögletesedő. A kardhüvely darabokra törött és csak visszahajtott szegély nélküli darabjai vannak meg. Ezekből hossza nem számolható ki. Az enyhén ívelődő koptató és az egyenes szélű kardhüvely között kis rések vannak. A koptató sima V alakú, még viszonylag széles típus. Megvan a függesztőfül kis darabkája is: vége legyező alakú lehetett. A hüvely Sz. 5,4 cm. Ltsz. 62.58.108.1-2. (XXV. tábla 4a-4b.) Bár a tárgyat a gép kiemelte, helyét pontosan meg lehetett állapítani. 7. Vas kardlánc töredékei. Eredetileg is elég rossz állapotban lehetett. Valószínűleg a lapos szemekből kovácsolt típus hosszabbik tagjának darabjai, kampós végződése megvan. A darabok 46 cm-t tesznek ki. Ltsz. 62.58.109. (XXV. tábla 2a-2b.) 8. Húsmellékletként és ételáldozatként sertést és tyúkot tettek a sírba. 17. sír (XXVI. tábla 1.) Majdnem négyzet alaprajzú, gyakorlatilag a humuszba ásott, az átlagnál sekélyebb sír. Emiatt a földgyalu a nagy edények peremét lenyeste. A hamvak (viszonylag kis mennyiség) az északi sarok közelében feküdtek, tőlük délre, szorosan egymás mellett állt az 1-3. edény, mellettük a húsmelléklet. A sírgödör 110x105 cm, 60 cm-nél nem mélyebb. A hamvak között 50 g volt a végtagok súlya. A halott 15 évesnél idősebb lehetett. Leletek: 1. Eredetileg drapp-szürke foltos és kívül simított, de szinte teljesen lekopott, homokkal soványított, puha anyagú, kiegészített, töredékekből ragasztott nagy edény. Nyakát és vállát árkolt bordák díszítik. Belül a felső részén hangsúlyos korongnyomok látszanak. Felső része a föld nyomása alatt „belecsúszott" az alsóba. Jelenlegi M. 21,7 cm, nyakának Átm. 13 cm, Fá. 9,8 cm. Ltsz. 62.58.110. Neg.sz. Ö. 7231. (XXVI. tábla 3.) 2. Eredetileg szürke foltos barna és kívül simított, de szinte teljesen szürkére kopott, sóderes homokkal soványított, kiegészített, töredékekből ragasztott nagy edény. Vállát árkolt borda díszíti. Hangsúlyozott alját két besimított vonal jelzi. Belül az alsó részén ferdén elsimítgatták. Hasa kicsit az 1. edény alá nyúlt. Jelenlegi M. 22,8 cm, nyakának Átm. 13,6 cm, Fá. 8,6 cm. Ltsz. 62.58.111. Neg.sz. Ö. 7231. (XXVI. tábla 4.) 3. Szürke, jól eldolgozott anyagú, kívül simított, belül — tálnál szokatlan módon - széles korongnyomos, homokkal soványított, töredékekből ragasztott tál. Aljától mintegy 4 cm-re széles besimított vonal fut körbe. M. 9 cm, Pá. 25 cm, Fá. 9 cm. Ltsz. 62.58.112. Neg.sz. Ö. 7234. (XXVI. tábla 2.) 4. Húsmellékletként sertést tettek a sírba. 18. sír A sír a sekélyebbek közé tartozott, ebben a mélységben a gépek már rendszeresen bolygatták a temetkezéseket (lásd pl. 16-17. sír!). A sírgödör alakját nem lehetett megfigyelni, mindössze egy kis tál jelezte a temetkezést. Mé. 50-60 cm. 88
