A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)
Régészet - Almássy Katalin: A Mátraszőlős-királydombi kelta temető I. A sírok leírása
A I mássy Katalin 11. A sír északi fala közelében több darabra esett vasolló. H. 23,5 cm. Ltsz. 62.58.82. Neg. sz. Ö. 2734. (XVIII. tábla 2.) 12. Szürke, homokkőből készült fenőkő. A vaskéssel érintkező oldalán rozsdafoltos. Eredeti H. 10,1 cm (a múzeumban eltörhetett, de az első fotón még ép). Ltsz. 62.58.83. Neg.sz. Ö. 2734. (XVIII. tábla 4.) 13. A fenőkő alatt széttört LT vaskés. A nyelén és a fokán egy-egy ponton fa-, az egész tárgyon többfelé textil maradvány látható. Törésfelületei közül egyen érzékelhető, hogy összehajlított lemezből kovácsolták egybe. A lemez egészen vékony volt. H. 23,5 cm. Leltározatlan. Neg.sz. Ö. 5303. (XVIII. tábla 1.) 14. Lapos, kovácsolt vaskarika. Átm b. 1,2 cm, Átm k. 2,8-3,1 cm, V. 1-2 mm. Ltsz. 62.58.84. Neg.sz. Ö. 2734. (XVII. tábla 2.) 15. Húsmellékletként sertést tettek a sírba. 12. sír (XIX. tábla 1.) A sírgödör megközelítőleg téglalap alaprajzú. Betöltésében elszórtan hevert, közelítőleg 120 cm mélységtől az edények tetejének magasságáig legalább 10-12 db 15-35 cm átmérőjű, kerekded, de faragatlan andezitrög. Mintegy 120 cm mélységben találták elszórva az 1. nagy edény töredékeit. A hamvak a sír délnyugati sarka közelében voltak egy halomban. A sír közepére tették a húsmellékletet és az ételáldozatot. Az edények a sírgödör nyugati fala mentén álltak (3-5), kivéve a 2. nagy edényt, amelyiket az ételtől északra tettek. A keleti fal mentén feküdt az egymáshoz rozsdásodott fegyverek együttese: kettétört kard (6.), lándzsa (7.), egy nagy vasfibula (8.), illetve a pajzs (9.). Az ásató megfigyelése szerint a szorosan egymásra tett kard-lándzsa-fibula együttesét (XX. tábla) áthúzták a pajzsfogón, mivel az alattuk, míg a pajzsdudor fölöttük feküdt. Mivel a kard két töredékének nem az összeillő végei voltak egymás mellett, egyértelmű, hogy a fegyvert kettétörve helyezték a sírba. Valószínűleg itt volt eredetileg a 13. vaskarika is. A hamvak és az állatcsontok között került elő a 14. vasfibula. A sírgödör 155x110 cm, Mé. 200 cm körüli (de pontosan nem jegyezték fel). A hamvakra vonatkozóan nincs adatunk. Leletek: 1. Barna-szürke foltos, kívül és a peremén belül is simított, belül az alsó részén durván eldolgozott, vastag falú, szendvicses (vörös-szürke-vörös) törésű, nehéz, homokkal soványított, gömbös testű nagy edény. Nyakán(?) borda fut körbe, vállán besimított vonalak díszítik. Pá. 21 cm. Ltsz. 62.58.88. (XIX. tábla 5.) 2. Egy-két barna folttal tarkított, az alsó felén sötétebb, a felsőn világosabb szürke, eredetileg kívül simított, belül eldolgozott, nehéz, jó anyagú, homokkal soványított nagy edény. Nyakán alul árkolt borda fút körbe, vállán besimított vonalak díszítik. M. 22,2 cm, Pá. 10,8 cm, Fá. 9 cm. Ltsz. 62.58.89. Neg.sz. Ö. 7231. (XIX. tábla 4.) 3. Szürke foltos drapp, kívül és a peremén belül is simított, belül eldolgozott, finom, jó anyagú, homokkal soványított füles bögre. Ahol a kerek átmetszetű fül a vállra támaszkodik, belül tapasztással erősítették meg. M. 8,2 cm, Pá. 8,1 cm, Fá. 5,8 cm. Ltsz. 62.58.90. Neg.sz. Ö. 5299. (XIX. tábla 2.) 4. A bögrétől északra szürke, kívül simított, de lekopott, belül eldolgozott, homokkal soványított, töredékekből ragasztott tál. M. 9 cm, Pá. 23,8 cm, Fá. 3,7 cm. Ltsz. 62.58.91. Neg.sz. Ö. 5299. (XIX. tábla 3.) 5. A táltól északra szürke, nagyjából eldolgozott, több helyen sérült felszínű, homokkal soványított, töredékekből ragasztott és kiegészített gömbös testű, omphaloszos aljú nagy edény. 84
