A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: „Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára

„Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára A kiállítóterem következő részében a tapogató halászatot és eszközeinek többféle változatát mutattuk be. Sekély vizekben gyékényes, gazos helyeken tapogatót használtak (8. kép). Ezt a vesszőből font, alul-felül lyukas kosárhoz hasonlító halászeszközt (néha valóban rossz, feneketlen krumpliskosarat használtak erre a célra!) a hal vélt tartózkodási helyére borították, majd kézzel belenyúlva ellenőrizték az eredményt, s emelték ki a megfogott zsákmányt. Kiss Lajos olyan esetről is írt, amikor a nagy hal a tapogatóval együtt felborította a halászt! A tapogatók többféle változatával ismerkedhettek meg a kiállítás látogatói: így a feneketlen krumplis kassal, a feneketlen, nagyméretű szitakávával, a sűrű és a ritka fonású vessző-tapogatókkal, a kávás tapogatóval, amelynek a felső nyílása négyszögletes keretű. A keretes vesszőtapogatónak ismerték a vízszintesen elnyújtott, nyéllel kiegészülő változatát is (Kiss 1943.24.). A szoba bejáratával szemben halászcsónakban (ladikban) helyeztük el a legfontosabb halászati eszközöket, így az evezőt, a mankós evezőt, a szigonyt, a merettyíít, a puttyogatót, a vágóhorgot, a szapolyt, a szapolykát, illetve a lopótökből készített ivókanalat. A csónak fölött kenderfonalból készített hálóvarsát feszítettünk ki, bemutatva a használat módját. Érdemes megemlítenünk, hogy a mai halászok legfontosabb halászszerszáma a perion fonalból kötött hálóvarsa. A varsát az álló- és folyóvízben egyaránt használták, és használják a mai napig is. A csónak mellett láthatta a közönség a kisfabárkát (kecsege haltartót), amely fából készült, csónak alakú, a kifogott hal élve tárolására szolgált (9. kép). Oldalán sűrűn lyuggalt, hogy az áramló víz oxigéntartalma a halakat frissen tartsa. Felülről teljesen zárt volt, ajtaján lakattal. Használatkor a halászcsónakhoz rögzítették, belsejében víz volt. Ezt a fabárkát egy halász készítette, Tímáron gyűjtötte Kiss Lajos. Szintén Timárról származik a kecsegeorrit haltartó, amely fűzvesszőből fonott, ajtóval és külön fogóval ellátott darab. A kiállítóterem középpontjában természetes környezetet kívántunk kialakítani, vízzel, vízparttal, növényzettel, preparált madarakkal, s természetesen a halászemberrel és eszközeivel. A falon elhelyezett nagyméretű színes poszter és az előtte lévő, vízszínűre festett dobogó szimbolizálta a vizet és a vízpartot, s ebbe a képbe helyeztük el a halászati eszközöket. A múzeumlátogatók érdeklődését felkeltette a viszonylag nagyméretű vesszővarsa (verse), amely fűzvesszőből egybefont kettős kosár, felső része bejárást nyújt a halaknak, az alsó pedig 8. kép Halászás tapogatóval, Tiszanagyfalu (Varjú Domonkos felvétele) Fig. 8 Trapping, Tiszanagyfalu (photograph by Domonkos Varjú) 293