A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: „Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára

„Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára 7. kép Részlet a kiállításból, középen Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék halábrázolást is tartalmazó címerével (Bodnár Zsuzsanna felvétele) Fig. 7 Detail of the exhibition, in the middle: coats of arms of counties Szabolcs, Szatmár and Bereg with depictions of fish (photograph by Zsuzsanna Bodnár) a Nyírség apróbb-nagyobb tavainak és a Rétköznek a halászatát egyaránt tanulmányozta. Az itt kiállított darabokkal tudta igazolni, hogy a Rétköz szigonyai 3-8 ágúak voltak, a nyírségiek viszont - ha akadt is 1-3 ágú - leginkább 4-5, olykor pedig 8-10-12-16 ágú szigonyokkal dolgoztak (Kiss 1943. 35.). Lónyán és a Tisza mentén általában a szigonyos halászat fő idénye júniusban és augusztusban volt. Júniusban, „tiszavirágzáskor " a kérészek tömegestől hullottak a víz színére, s erre a táplálékra még a nagyobb halak is felbukkantak a mélyből. Augusztusban pedig rajzik a hal, könnyebb elejteni (BABUS 1959. 42.). Megyénkben igen sokféle halat ismertek. Ilyenek voltak: a csuka, a harcsa, a kárász, a keszeg, a pocahal, a potyka, a sigér, a tat (cigányhal) és a csík. A többit már kevesebben ismerték, ilyen halak voltak: a baing, a dévér, a kecsege, a lezsér, a pundraharcsa és a süllő (NYÁRÁDY 1938. 158.). (2. kép) Nyárády Mihály A Rétköz régi halászata című munkájában a következőket írja: a rétközi embereknek „...volt haluk bőségesen. Fogták azt a jegén, a vízen, a sárban, sőt még a szárazon is. És ették utálatig." (NYÁRÁDY 1938. 157.) Mivel tehát a halnak fontos szerepe volt a táplálkozásban, a kiállítóhelyiség jobb sarkában posztamenseken mutattuk be a halétel készítésének eszközeit, használati tárgyait, köztük a halászlé készítésénél nélkülözhetetlen bográcsot, a halsütéskor használt halsütő rostélyt és halsütő villákat (3. kép), valamint a halászkést. Itt tekinthettek meg egy hal alakú nyéllel készített villát (4. kép). A néprajzban külön tárgytípusnak tekinthetők azok az evőeszközök, melyeknek fogóját hal formára képezték ki. A leggyakrabban faragták, mintája tekinthető 6. kép Halábrázolás az 1767-ben készült református templom mennyezetének kazettáján, Gyügye (Boros György felvétele) Fig. 6 Depiction offish at the ceiling coffer of the reformed church, from 1767, Gyügye (photograph by György Boros) 291