A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Ulrich Attila: Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

1 Ulrich Attila Jelen tanulmányunk egy többéves periódus összefoglalása, amely a Szepesi Kamara területén 1670-től lezajlott birtokokkupáeiók gazdaságtörténeti elemzését tűzte ki céljául. A Wesselényi-összeesküvés után bekövetkezett nagy erejű kamarai intervenció és okkupáció jelentős mennyiségű iratanyagot hagyott az utókorra azzal a lehetőséggel, hogy az elkobzott birtokok adózását jobbágyi birtoklását és társadalmát elemzés alá vegye. A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy az elkobzott uradalmak, egyéb birtokok, javak felmérése az 1670-73 közötti időintervallumban alkalmasak a Szepesi Kamara területének gazdasági és társadalmi vizsgálataira. Az összeírt javak esetében kimutatható, hogy Szepes, Sáros, Gömör, Zemplén és Ung vármegye birtokai általában véve jó állapotban voltak, gazdasági teljesítőképességük a jobbágyszámot, a jobbágyi állatszámot, illetve adózást figyelembe véve megerősíti feltételezésünket. Köztes helyzetben volt Zemplén vármegyének a Hegyaljától északra eső része, a Bodrogköz, Szendrő környéke Borsodban. A török elleni háborúk, a kuruc mozgalom 1672-es eseményei, a portyák Abaúj és Szabolcs vármegyét, Szatmár nyugati, Borsod és Gömör déli vidékét viselte meg a leginkább. Az egyébként is kis területű Ugocsa vármegye természeti körülményeit tekintve sem volt a gazdálkodás szempontjából ideális helyzetben. Jelentős különbségek alakultak ki a birtokok gazdálkodási színvonalában földesuraik társadalmi hovatartozását, illetve a gazdasági környezet lehetőségeit tekintve. A főúri uradalmak döntő többsége kiemelkedik a sorból. Wesselényi Ferenc murányi és balogi, Csáky Ferenc szepesi, Bocskai István szerdahelyi, Thököly István késmárki, és Thököly Zsigmond savniki uradalmai lényegében „mintagazdaságok" ebben az időben. Az északi, hegyvidéki uradalmakra jellemző sokszínűség - amely a hagyományos termelésen túl az ipari termelés különféle formáit is magában foglalta a bevételek szempontjából is erősítette a földesurak gazdasági helyzetét. Természetesen az más kérdés, hogy a bevételek elégtelenek voltak a főúri életvitel kiadási oldalának folyamatos fenntartásához. A főúri birtokokhoz hasonló, tőkeerősségben azzal megegyező, sőt annál jobb megélhetést biztosítottak azok a középnemesi vagy a nemesség „alsó"-középnemesi vagy kisnemesi rétegének kezében lévő uradalmak (javak), amelyek szőlős „kiegészítést" kaptak. Szemere László, Szepessy Pál jelentős kiterjedésű uradalmai, Szuhay Mátyás látszólag kicsi és elnéptelenedett birtoka jó példa erre. A nemesség alsóbb rétegeiből (familiárisi körből, esetleg az értelmiségi nemesség soraiból) érdemes kiemelnünk a kivégzett Bónis Ferenc birtokait, Baksa István, Veres Mátyás, Miller Dávid „üzleti" befektetéseit. 1 Jelen tanulmány a MTA Bolyai Kutatási Ösztöndíj támogatásával jelent meg. NyJAMÉ LII1. 2011. 177-198. 177