A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Matits Ferenc: Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése

Matits Ferenc Vircsafternét ábrázolta szőke hajával, kék szemével (sic!). A portré nagyon gyönyörű mű volt, és én elbeszélgettem a képről Ősz Dénes tanárommal. Majd elküldött nem messzire a korcsmába, hogy hozzak neki egy nagyfröccsöt, és én pedig, ha visszaviszem a poharat, saját részemre vegyek egy kis fröccsöt, de adott is rá pénzt. Amikor az ő üres poharával visszamentem a korcsmába, így búcsúztam tőle gondolatban: Elmegy aranyos tanárom, itt hagy engem ő, akitől szinte mindent megtanultam, éppen úgy, mint Leonardótól, Dürertől, Holbeintől a természet alapos tanulmányozását, annak szeretetét. Megtanultam Öntől a kamóciót, az emberi hús színének a tónusát, szinte már kész művésszé nevelt aranyos tanárom, amit megtanultam azon már csak ronthat más tanár, és hulltak a könnyeim, mert búcsúznom kellett egy kiváló művésztől, tanáromtól, és örökre. Ezután egy darabig a Szabadiskola vezetője, tanára egy személyben Berki Nándor szobrászművész lett. Az egyik nap szólt nekem, hogy nézzek meg rajzokat, amelyek ceruzarajzok voltak, és ő elismerően nyilatkozott róluk. Én megkérdeztem kinek a rajzai, ő azt mondta, van egy új tanítványom, Pál Gyula, ő kállósemjéni, és ma jött felvételre hozzám. Egy kevés idő múlva bejött egy alacsonyabb növésű, hullámos hajú fiatalember és rá mutatott Berki tanár, és azt mondta: Ő az a Pál Gyula. Kedvesen elbeszélgetett vele, miután egymásnak bemutatkoztunk. Ő nézegette a szénnel rajzolt tanulmányfejemet, és elismerően nyilatkozott róluk, tetszett neki mind és megkérdezte „Ezek a te munkáid?" Én válaszoltam, hogy „Igen az enyéim mind" - „nagyon szépek" - volt a válasz. Én akkor már a Kossuth utcában, a Kollégiumban laktam, ott kaptunk enni is, úgy, hogy már csak a tanulás, a továbbképzésem volt a célom. Ezután ő is, azaz Pál Gyula eljött velem a Kollégiumba, ahol neki is volt egy üres ágy készen, majd rámutattam az ágyam fölött lévő Michelangelo festményéről készült ceruzarajz másolatomra, amely rajz szintén tetszett Pál Gyulának, aki szintén tehetségesnek bizonyult előreláthatólag. Miután megnézte a rajzomat, nyomban mondta, hogy neki nehezen fog menni a szigorú tanulmányrajzok készítése, de igyekszik ő is fegyelmezetten, a követelménynek megfelelően dolgozni, rajzolni, és az igyekezete megvolt hozzá, de nehezen ment neki, mert ő nagyvonalúan rajzolt. Ebben az időben jött még továbbtanulni három fiatalember, az egyik idősebb volt. Nagy Sándor szobrásznak tanult, Mitrocsák ő szintén szobrásznak, és Péter Miska, aki festőnek tanult. Ezek után már kevésnek bizonyult az egyszobás műtermünk a Kallói út 1. sz. alatt, és átköltöztünk a Vay Ádám utcába. Kaptunk egy hosszú lakást műteremnek, a Berki Nándor igazgató pedig abban az épületben lakást. A Kossuth utcában a helyünket elfoglalták a tanítóképzősök, és így a házunk érdekében helyt kellett kapjunk. Pál Gyula hazament az édesanyjához, én és Nagy Sándor pedig a Kállói utcában a Kossuth gimnáziummal szembeni kollégiumban kaptunk éjjelre szállást, és nappal kosztot. De akkor a Szabadiskola már a Vay Ádám utcában volt, ahová még két növendék jött később: Bakk János és Matyasovszky Pista Kassáról, és Berecz András. Itt a tanár és az igazgató egyszemélyben megszűnt, mert a Vay Ádám utcában a Képző Művészeti Népiskolába (az lett a neve) jött egy festőművész, Diószegi Balázs, aki a rajzolást, festést oktatta, a szobrászokkal pedig Berki Nándor igazgató foglalkozott. A Vay Ádám utcában az életünk alapjában megváltozott a tanulást ideértve, mert már a délutánokon elméleti órák is voltak. Tehát amikor a Kállói utca 1. sz. alatt Ősz Dénes festőművész megalakította a Szabadiskolát, az első naptól fogva ezek voltak a tagjai: Dániel Reinhold, Kovács Ilona, Palicz József, Huszár István, tanárképzős, Váczi András, Soltész Albert, Váczi Mihály, Tóth László, Valkó Öcsi tanítóképző. A többiek ezután jöttek továbbtanulni, és kollégistának egyben is. Miutánunk leghamarabb Nagy Sándor jött, és így lettünk 10-en tanítványok. A Vay Ádám utcai Képzőművészeti Népfőiskolába gyakran bejárt rajzolni Hagyási Katalin (akihez az első perctől kezdve nagy szerelmi vonzódásom volt), ő is tehetségesnek bizonyult. 230