A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Patay Pál: Telep a java rézkor végéről Panyolán
Patay Pál A lelőhely több szempontból jelentős: 1. Egy rosszul ismert és kutatott területen (Szatmár) folyt a kutatás. 2. Több korszak összefüggő településrészlete vált ismertté. 3. Sajátos természeti környezet - egy három folyó (Tisza, Szamos, Túr) által rendszeresen elöntött terület - települési viszonyairól állnak rendelkezésre új adatok. Az ásatáson az ásatásvezetők munkáját Mester Andrea gyűjteménykezelő, Boez Péter ásatási technikus (Jósa András Múzeum), Babolcsi Andrea és Scholtz Róbert régész hallgató (Szeged), Jakab Attila régész hallgató (ELTE) segítette. A leleteket Szinyéri Pétemé, Takácsné Varga Ágnes és Németh Erika restaurálta. A tárgyrajzokat Beleznai Gabriella készítette. Az ásatási összesítő Veszprémi László munkája. 5 A telep A Hunyadi halmi kultúra telepéről nem sokat tudunk. Az eredetileg 70-90 cm vastagságú feltalajnak 50-70 cm-t kitevő rétegében sem kultúrréteg nem volt megfigyelhető, sem valamilyen egykori építmény maradványára, nyomára utaló jelenség. Ilyenek vagy eleve nem is voltak, vagy a humuszos talajban nem voltak észlelhetőek. A leleteket kizárólag (az ásatási naplóban „objektum" néven említett) gödrök szolgáltatták. Összesen 376 „objektumot" vettek számba, de a Hunyadi halmi kultúrába sorolható leleteket csak 78-ból gyűjtöttek be. Ezek között is számosat a Vásármezön megtelepült - és az előző fejezetben felsorolt - fiatalabb kultúrák, illetve népeik készíthették, amelyekbe a betöltődésük alkalmával a korábbi, a Hunyadi halmi kultúra telepének hulladékai is belekeveredtek. Például három gödörből (111., 313/A. és 343/C. objektum) mindössze csak egy-egy, a Hunyadi halmi kultúra hagyatékát képező cserép lett begyűjtve. A Hunyadi halmi kultúra leleteit szolgáltató gödrök zöme kör alaprajzú, átmérőjük 1-2 m (például 23., 4L, 273. objektum), ritkán nagyobb (például a 32. objektum, átmérője kb. 4 m). Néhány szabálytalan alakú nagyobb (több kisebből összeállt) gödör is akadt a feltárt területen, de ezek közül csak a 126. objektumban volt bővebben rézkori anyag. A feltárt területről tehát a rézkori telepesek nem sok anyagot termeltek ki patics- vagy sárfalú házak építéséhez. így lehetséges, hogy a telep épületei az ásatást megelőzően elpusztított részen álltak. De az is lehetséges, hogy maga a telep is csak rövid ideig állt fenn, és emiatt nem folyt nagyobb arányú agyagkitermelés. A telep kiterjedésére a feltárt területen talált rézkori leleteket szolgáltató gödrök alapján következtetni is nehéz. Az egymástól legtávolabb fekvő két gödör (északon a 23., délen a 133. objektum) 166 méterre van egymástól. Azonban a legdélebben fekvő két gödörben (315. és 133. objektum) alig voltak a Hunyadi halmi kultúrába tartozó leletek. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, csak a bővebb anyaggal rendelkező 23. és 126. objektum távolságát tekintjük, úgy is 120 m-re tehető a telep E-D irányú átmérője. Kerek alak esetén a telep kiterjedése tehát 12.000 m 2-t (1,2 hektár) tehetett ki. Amennyiben azonban a telep ovális vagy elliptikus alaprajzú volt, ez akár 1.000—1.500 m 2-rel több vagy kevesebb is lehetett aszerint, hogy a 120 m a telep rövidebb vagy hosszabb tengelye volt. A leletek A leletek közül mindenek előtt azt a két kerámiatárgyat kell megemlítenünk, amelyet minden bizonnyal öntőtégely (kokilla) töredékének tekinthetünk. Az egyik egy félbetörött, tojásdad alakú, vályúszerü tárgy. Szélessége 5,4 cm, vastagsága 4,3 cm, jelenlegi hossza 6,5 cm. A vályú 5 Az ásatásra vonatkozó rész Istvánovits Eszter és Almássy Katalin adatai alapján készült. 46