A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Gyűjteménytörténet, muzeológia - Madár Xiména: A Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményének születése és fejlődése 1945-ig

Madár Xiména látogatottság, érdeklődés. " (JAM. AD. 921) Ezeket a sorokat 1921-ben írta, de maga a gyűjtés már egy évvel korábban megkezdődött. Egy 1920. szeptember 3-án keltezett levél arról tudósít, hogy gróf Dessewffy Miklósné a Szabolcsvármegyei Jósa Múzeumnak ajándékozta Feszty Árpád festőművésznek a Magyarok bejövetele című körképéhez készített egyik pasztell vázlatát, mely egy lovas magyar vitézt ábrázol. A rajzot képzőművészeti gyűjtemény hiányában a néprajzi gyűjteményben helyezték el. Egy másik irat a következő feljegyzést tartalmazza a képpel kapcsolatban: az „igen elrajzolt képet alispán úr lakásába vitette fel." (JAM IRATTÁRA 41/1920, 53/1920) Hogy ezek után mi lett a pasztellrajz sorsa, nem tudjuk. Nem sokkal később a grófné révén újabb művészeti alkotás került a múzeum tulajdonába. Dessewffy Miklósnénak 6000 koronát fizettek Barabás Miklós festőművész Gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló portréja fejében (JAM IRATTÁRA 56/1920) (1. kép). 1920-ban Kiss Lajosnak mindössze enynyit sikerült gyűjtenie a leendő képtár részére. A következő év már sokkalta sikeresebbnek mondható. Kiss Lajos és Mikecz Dezső egykori alispán egyaránt igyekezett felvenni a kapcsolatot a város szülöttének, Benczúr Gyulának az özvegyével, kérvén, ajándékozzon férje munkáiból, tanulmányaiból vagy személyes tárgyaiból pár darabot a leendő képtár részére (JAM IRATTÁRA 11/1921). Ez nem történt meg, ugyanis a Nyíregyházán 1921 júniusában megrendezett Benczúr kiállítást követően az özvegy a városnak ajándékozta a Benczúr hagyaték jelentős részét. A múzeum mint a vármegye tulajdona, annak anyagi támogatásával működött. A vármegye biztosította a múzeumigazgató fizetését és lakhatását, és fizette a dologi kiadások egy részét is (NÉMETH 1981. 4.). A Vallás és Közoktatási minisztérium az 1921/22. évre min egy 10.000 korona államsegélyt engedélyezett és utalt ki a Szabolcsvármegyei Múzeum részére (JAM. AD. 64/1922). Ez az öszszeg jelentős alkotások vásárlására nem volt elégséges, nem beszélve arról, hogy ebből kellett fedezni a régészeti ásatásokat és néprajzi tárgyak gyűjtését is. A múzeumőr többször kérte a vármegye anyagi támogatását egy-egy festmény megvásárlásához. 1921-ben a vármegye 50.000 koronát bocsátott a múzeumi vezetők rendelkezésére, a következő évben pedig 38.200 koronát adott össze a 26 szabolcsi község múzeumi célokra, ám ez a jelentéktelen és rendszertelen összeg a tervszerű munkát nem tette lehetővé (JAM. AD. 424/1922, NÉMETH 1981. 4.). 1921 áprilisában újabb képzőművészeti alkotással gyarapodott a múzeum. Szentimrey Imre nyugalmazott jószágfelügyelőtől egy „vármegyei restaurációt" ábrázoló képórát vásároltak, melynek vételára 4000 korona volt (JAM IRATTÁRA 18/1921). A következő hónapban Keipert László, helybeli festőművésztől (2. kép) 8000 koronáért négy képet vásárolt a vármegyei Jósa Múzeum. Az első a festő saját alkotása Meskó Lászlóról, Szabolcs vármegye egykori főispánjáról készült pasztellkép, azután két kisméretű, bádogra festett szentkép (Szent Pétert, valamint Szent Józsefet megörökítő), végül a keresztre feszített Krisztust ábrázoló olajfestmény 1. kép Barabás Miklós: Gróf Széchenyi István portréja (ltsz. K.68.6.1) Fig. 1 Miklós Barabás: Count István Széchenyi's portrait (inv. no. K.68.6.1) 258