A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Helytörténet, történelem - Mohácsi Endre: Adalékok az 1612. évi események történetéhez

Adalékok az 1612. évi események történetéhez Mohácsi Endre Az 1611. évi háborúskodást lezáró tokaji egyezség elméletileg békét teremtett az Erdélyi Fejedelemség és a Királyi Magyarország között, de nyilvánvalónak látszott, hogy pontjait egyik fél sem fogja figyelembe venni. Egyrészt mert az Oszmán Birodalom nem volt e békében érdekelt, másrészt mert Báthory Gábor (1608-1613) fejedelemségét fenntartani - saját magán kívül - már senki nem akarta. Jelen dolgozatomban megvizsgálom, milyen előzményei voltak az 1613. évi Báthory Gábor - Bethlen Gábor váltásnak Erdély politikai életében. Az érvek, amelyek miatt érdemes volt a bécsi udvarnak és a katolikus egyháznak Báthory Gábort Homonnai Bálint

1 ellenében támogatni a fejedelemség megszerzésében, kezdtek teljesen szertefoszlani. 1607-ben Forgách Ferenc

2 és a jezsuiták még komolyan számoltak vele, mint a katolikus hit védelmezőjével Erdélyben. Ahogyan Forgách írta egyik levelében Giovanni Stefano Ferreri

3 prágai pápai nunciusnak: „Quonian religionis catholicae tutelae, et propagationem in Transilvaniapromittit ipse quoque brevi simulatam haeresim abiecturus." (KRUPPA 2009. 162.) Valláspolitikája révén a fejedelem a katolikusokat teljesen magára haragította, ugyanis már az 1608-ban Báthory által aláírt, az erdélyi rendek által megfogalmazott „conditio"-k első pontjában kötelezték a vallásszabadság megtartására. További döntései pedig vallás dolgában szinte protestánsnak „predestinálták". Másrészről viszont, hogy bármiben is lépni tudjon, ezt a fontos pontot, amelyet az erdélyi rendek követeltek meg tőle, nem hagyhatta figyelmen kívül. A vallási érveken kívül fontosnak tartotta Forgách, hogy Báthory, ha fejedelemmé választanák, hajlandó legyen a Német-Római császár vazallusa lenni. Ez a megérzése helytállónak bizonyult, de Báthory későn adta volna fejét erre a döntésre. Az 1610. évi hadjárata Havasalföld ellen végképp felborzolta a környező hatalmak kedélyét. 1612 első hónapjaiban mégis úgy tűnt, hogy a dolgok visszakerülnek a régi kerékvágásba. Legalábbis Báthory Gábor szemszögéből úgy tűnhetett, hogy minden marad a régiben. Nem tűnt fel neki, hogy az év eleji nagy nyugalom inkább a vihar előtti csend volt. Egyre magabiztosabb lett. A brassói szász lázadókkal

4 szemben - most, hogy más, fontosabbnak ítélt dolgok nem kötötték le a figyelmét - keményebben készült fellépni, annak ellenére, hogy ez ügyben Thurzó György nádor mérsékletességre intette. A május 15-ére Nagyszebenbe hirdetett országgyűlésen rendezte a lázadók ügyét Brassóban, s úgy tűnt, hogy felülkerekedett. 43 embert proscribáltak, azaz őket az országgyűlés ' Gereni és homonnai Homonnai Bálint (1577-1609) Zemplén vármegye főispánja, Bocskai István egyik tábornoka, Bocskai által kijelölt utódja. 2 Ghymesi és gácsi gróf Forgách Ferenc (1560-1615) esztergomi érsek. 3 Giovanni Stefano Ferreri (1568-1610). 4 Báthory Gábor központosító politikájával teljesen ellehetetlenítette a szász önkormányzatokat. 1610-ben Brassó központtal a szászok ellenálltak a fejedelemnek, aki sorra vette be a szász erődöket, de Brassót csak 1612-ben tudta térdre kényszeríteni, miután októberben legyőzte Weiss Mihály és Ghiczy András seregét. NyJAMÉ LIII. 2011. 171-175. 171