A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - D. Rácz Magdolna: Adatok az Észak-Tiszántúl ünnepi táplálkozásához

D. Rácz Magdolna a református vallásúak körében már 1920 előtt böjti volt a szilvás étel és a diós, esetleg mákos laska. Nagypénteki csemegének számított a bagolytüdőnek nevezett aszalt alma, az aszalt szilva dióval, a főtt szemes tengeri, a pattogatott kukorica. A gyerekek pászkát sütöttek, vadkacsatojást gyűjtöttek (SZABÓ 1962. 131.). Ehhez fűződő emlékeit eleveníti fel Szatmárról szóló írásaiban Farkas József. Nagypénteken náluk is aszalt szilva, habart leves és pattogatott kukorica került az asztalra (FARKAS 1988. 127.). Nagyszombaton csak teát ittak, és vajas vagy olajos kenyeret ettek. Míg a nagyböjt tartott, az asszonyok sötét ruhában jártak: leginkább barnában, bordóban, esetleg zöldben (BIM adattár 59-81/186 N). Húsvétkor aztán annál jobb ételek kerültek az asztalra. A kalácsot, később tortát is előző nap megsütötték. Húslevest főztek, káposztát töltöttek. Előkészítették a szenteltetni való ételeket: főtt tojást, húst, újabban töltött tyúkot (CSERVENYÁK 1992. 353.), sonkát, kolbászt, kalácsot, tormát és sót, a görög katolikusok pászkát és sárga túrót is vittek. Szalvétába göngyölve kosárba tették, és a kosár tetejét szőttes kendővel letakarták. Húsvét első napján szenteltettek. Az asztalt pászkaterítővel terítették le, addig senki nem ehetett, amíg el nem mondtak egy Miatyánkot. A végén állva, hangosan mondták: „Nekem nincsen is húsvétom, ha nem szentelnek. " (BIM adattár 58-80/235 N). Aporligeti adatközlőm édesanyja kivett egy szentelt tojást a kosárból, az édesapja annyi szeletre vágta, ahányan voltak, és azt mondta: „Engedje meg az Isten, hogy a család továbbra is egyetértésben éljen, és úgy tartozzon össze, mint ennek a tojásnak a darabjai. " Ezután mindenki elvett egy darabot, megette, majd asztalhoz ültek. A háznép és a vendégek a szentelményekből kaptak. Apászka négy sarkát kereszt alakban levágták (BIM adattár 58-80/233 N). Egyetlen morzsát sem dobtak el, azt az állatoknak adták. A tojás héját s a csontokat elégették. A reformátusok és az evangélikusok nem szenteltettek ételt. Hétfőn húslevest és töltött káposztát ebédeltek. A locsolók piros tojást kaptak, itallal, süteménnyel (mézes puszedli, linzerkifli, pipiske) kínálták őket. Pünkösdkor is ünnepi ételt készítettek, ha futotta. Tyúkhúsleves, főtt hús, sült hús vagy pörkölt és töltike. sült kalács és piskóta, bor járta. Búcsúba a görög katolikusok és katolikusok több helyre is elmentek: Máriapócsra, Máriacellre, Rakamazra. Előtte két hétig böjtöltek, csak olajos kenyeret és káposztát ettek (BIM adattár 59-81/42 N). Egy kosárba útravalót vittek magukkal: húst, sonkát, kenyeret, gyümölcsöt, sót és vizet vagy kemencében sült mákos kalácsot, csirkehúst, fasírtot. Aki nem vitt, az tudott vásárolni, mert a búcsúban ételt és gyümölcsöt árultak. III. Egyéb alkalmak 1. Névnapok Névnapokra (Erzsébet, Katalin, András, János) vendégségbe a rokonságot, keresztkomaságot és azok gyerekeit hívták. A mondás úgy tartotta: „Kínálva nem lesz senki, de jól ehet mindenki. " Ezt be is tartották. A vendégek verssel köszöntötték az ünnepeltet. Aztán asztalhoz ültek. Ünnepi ételek kerültek az asztalra: csigaleves, főtt hús, rántott hús, töltött fasírt, torta és persze bor, sör, pálinka. 2. Társas munkák Aratás, cséplés idején igyekeztek minél táplálóbb ételeket készíteni. Aratáskor sonkát, töltött kalácsot adtak reggelire, az ebéd csirkepörkölt volt. Az ételt kosárban, tarisznyában vitték ki a mezőre, a vizet hordóban. Volt sör, bor, pálinka. Csépléskor ebédre húslevest, főtt húst, töltött káposztát készítettek, a háznál tálaltak. 166