A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - D. Rácz Magdolna: Adatok az Észak-Tiszántúl ünnepi táplálkozásához

D. Rácz Magdolna szomszédok és a közeli barátok kóstolót kaptak. A tirpák lakodalom után reggel a vendégeknek korhelylevest vagy becsinált levest adtak, hogy a gyomrukat rendbe hozzák. A megmaradt ételt pedig a következő vasárnap ették meg, a morzsavendégekkel közösen (BODNÁR 1999. 27.). A század elején a módos gazdáknál a több napig tartó lakodalom utolsó napja volt a hérész. Ekkor kapta meg az új asszony a főkötőt (LUBY 1935. 134-135.). Ma ez már nem szokás. 3. Halál Az élet utolsó földi állomása a halál. Nyírbátorban két fiatal fiút küldtek hívogatni a virrasztóba és a temetésre. Hívogató botot vittek magukkal, amelyen egy fekete rózsa volt (BIM adattár 60-82/269 N). A halott mellett virrasztókat illett megkínálni. A háború előtt csak borral és pálinkával, később süteménnyel. Volt, ahol szalonnát, sonkát, kenyeret, pálinkát és bort kaptak. A tirpákok kemencében sült tyúkkal, túrós-mákos kaláccsal vendégelték a virrasztókat (BODNÁR 1999. 27.). A sírásóknak kenyeret, szalonnát, kolbászt, egy demizson bort, két üveg pálinkát, süteményt vittek ki a temetőbe. A temetés után a rokonokat halotti torra hívták. A tor nagysága változó volt. Aporligeten pl. úgy tartották, minél nagyobb a tor, annál hamarabb megtisztul a lélek. A torra húslevest, sült húst, káposztát vagy pörköltet főztek, süteményt készítettek, pálinkát és bort tettek a vendég elé. Sok helyen a halottnak is terítettek. Néhány faluban a temetés után szoktak a koldusnak cipót adni, hogy imádkozzon a halottért. El az emléke a húsvéti halott etetésnek is. A szentelményekből tettek a sírra. Ez a hagyomány a roma lakosság körében ma is elevenen él. II. Jeles napokhoz kapcsolódó táplálkozási szokások 1. Karácsony Karácsony böjtjén, december 24-én a református családok húslevest, töltött káposztát vacsoráztak. A katolikus családoknál sokáig élt a szokás, hogy egész nap nem ettek semmit. A század közepétől már nem tartották be szigorúan a böjtöt, és reggelire pirítóst szolgáltak fel savanyú káposztával, esetleg olajban sült bundás kenyeret, cukros-mézes kenyeret fogyasztottak. Vacsorára sok helyen aszalt szilvából főtt levest, olajban sült halat, káposztás csíkot ettek, az evangélikus tirpákoknál a hal fogyasztása nem volt szokásban (BODNÁR 1999. 28.), sült gombát, diós, túrós, mézes, mákos bobájkát vacsoráztak. Ez utóbbit azért, hogy sok pénzük legyen. A bobájkához a kifli alakúra sodort sült tésztát vagy a kiflit feldarabolták, cukrozott forralt tejet öntöttek rá, majd mákkal megszórták. Ez volt az ideje a különböző varázs cselekményeknek is. Ismert szokás volt a galuskafőzés. Az éjféli mise előtt összejöttek a lányok. Galuskát gyúrtak, mindegyikbe egy fiú nevet rejtették. Mikor feljött a víz tetejére, mindenki kikapott egyet, s amilyen nevet talált benne, olyan nevü fiú veszi el. Ezt a jóslást egyedül is csinálták. Hét-tíz galuskát készített a lány, s amelyik hamarabb feljött, azt kikapta a vizből. Hívták ezt aranygaluskának is (BIM adattár 44-71/65N). Egy másik szokás szerint a lány sütött egy kis kalácsot, s éjfélkor kiállt vele a kapuba. Aki arra jön, míg a kalácsot eszi, az veszi el feleségül. Másik szokás, hogy a lányok kimentek a kúthoz. Egyikük beletartotta a tükröt, ezért volt aranyvíz a neve, egy az órát nézte, egy pedig pontban éjfélkor felhúzta a vízzel teli vödröt. Korsóba öntötték, bevitték a házba. Néhány háznál a mosdótálba pénzt tettek. Mindenki megmosdott benne, hogy szép legyen. A pénzt ezután a templomi perselybe tették, majd mentek a misére. Az éjféli mise után kolbászt, hurkát ettek (BIM adattár 44-71/8 N, 44-71/84 N). Vilia este kántálni jártak. Sült tököt, pogácsát, kalácsot, kokucát, kukucát kaptak érte. A kokucát sima kalácstésztából készítették. Kis rudakat gyúrtak, megkötötték, borsból szemet csináltak neki, a farkát megvagdalták (BIM adattár 44-71/150 N). Sok faluban csillagosok és betlehernesek is jártak. 164