A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén

Jakab Attila lehet a használat idejét.

3

1 Véleményem szerint pusztán tipológiai alapon a kemencéket jelenleg nem lehet a középkoron belül pontosabb időszakra keltezni. Ez a helyzet persze további kemencék előkerülésével esetleg változhat. Datáló leletek hiányában egyelőre azonban csak a természettudományos vizsgálatok adhatnak segítséget a kormeghatározásban. A kemencék mérete A kemencék méretével kapcsolatban felmerült az a lehetőség, hogy kapcsolatba hozható azok korával. A fent idézett kronológiai megállapítására alapozva Lőrinczy Gábor azt a következtetést vonta le, hogy „ ...úgy tűnik, idővel folyamatosan növekedett a kemencék égetőterének nagysága. " (LŐRINCZY 1989/90. 178.) Megállapítása az újabb feltárások fényében legfeljebb tendenciaként fogadható el. A kronológiai problémákra már utaltam. A hipotézis ellen szól e mellett a hajdúszoboszlói kemence: a X1II-XIV. századra keltezett objektum ugyanis a maga 70 m

2-vel kétszer akkora, mint a későbbi datálású őri szentpéteri vagy békéscsabai. A fejlődési sorrend tehát semmiképpen nem lineáris.

3

2 Lőrinczy Gábornak a kemencék méretére vonatkozó további megállapításaival egyetértek. Tanulmányában három, viszonylag markánsan elkülönülő kemenceméretet határozott meg: 1. 6,6-8,7 m

2: a tiszalöki és csongrádi kemencék. 2. 16 m

2 körüli: a zentai és a pókaszepetki kemencék, s ide kell sorolnunk a dombóvárit is. 3. 29-33 m

2: az őriszentpéteri és békéscsabai égetőkemencék; ennek a kategóriának a felső határán mozog még a paksi. 4. Lőrinczy Gábor felosztását ki kell egészítenünk a tanulmánya után előkerült, egyedülálló hajdúszoboszlói kemencével, mely a szájnyílásokkal együtt közel 70 m

2, de nem sokkal kisebb a Debrecenben feltárt kemence a maga 55 m

2-ével. A kemencék alapterülete tehát nagy változatosságot mutat. Ez azonban nincs feltétlenül öszszefuggésben az előállított téglamennyiséggel. A lelőhelyek egy részén ugyanis több kemencét találtak, s valószínűleg így lehetett ez a legtöbb lelőhelyen, még ha kemencék nem is kerültek elő. Valószínűnek tartom, hogy a kemenceméret inkább a munkaszervezéssel, a felépítendő épület méreteivel lehetett kapcsolatban, ez határozhatta meg a kemencék valamiféle „ideális" méretét,

3

3 ami azonban koronként és regionálisan is változhatott. A kemencék elhelyezkedése A kemencék elhelyezkedésével kapcsolatban teljes mértékben elfogadom Lőrinczy Gábor véleményét. A kemencék vízparton kerülnek elő. Közelükben természetesen ma már nem minden esetben találjuk meg az élő vizet - ennek oka részben a vízhálózat változása -, azonban nyomait az esetek többségében meg lehet figyelni. A helykiválasztás egyik oka a kész termékek szállításának megoldása, a másik a felhasználás során szükséges vízmennyiség biztosítása volt (LŐRINCZY 3

1 Itt az esetleges datáló leletek mellett gondolok például arra, hogy amennyiben egy adott épületet (elsősorban templomot) és a közelében előkerült kemencét biztosan tudjuk egymáshoz kötni, valamint (legalábbis relatíve) pontosan tudjuk keltezni az épületet, akkor valóban lehet szűkebb időhatárokat megjelölni a kemence építését és használatát illetően. 3

2 Nem lehet persze kizárni, hogy egyedi kemencéről van szó, s ez esetben a kivételt erősítő szabályról. A kérdés azonban megnyugtatóan csak további kemencefeltárásokkal válaszolható meg. 3

3 Kérdés az is, hogy a kemencék - elsősorban a korai időszakban - „alkalmiak" voltak (azaz konkrétan egy, a közelükben lévő épület felépítéséhez szolgáltattak nyersanyagot), vagy pedig már ekkor is léteztek műhelykörzetek, ahonnan a környéket látták el téglával. 144