A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén
Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén a Birodalom bukása után a téglaégetés bizonyíthatóan csak Itália északi részén és Bizánc területén élt tovább. Innen (és talán Spanyolországból) terjedt el újra Franciaország déli részén a XI. században, majd a XIII. században egész Európában - beleértve Angliát is — vált újra ismertté. A mozaikos és festett padlótéglák 1200 körül tűnnek fel Franciaországban, és onnan terjedtek szét (JOPE 1956. 304-305.). Ehhez kapcsolódik Valter Ilona megjegyzése, aki szerint: „...a kelet-római birodalom anyagi kultúrája DK-Európában, a Dunától délre 1500-ig, az oszmán török hódításig majdnem töretlen. A kelet-római birodalom égetési technikáját később részben a törökök is átvették. így a Balkánon ez az ősi eljárás olyan általános tulajdonná vált, hogy szinte napjainkig fennmaradt. " (VALTER 1987. 149.) A továbbélés kérdéséről — elsősorban annak helyét illetően - másként vélekedik Lucia Tonezzer: „ Dachziegel und Backsteine waren auch im Frühmittelalter bekannt. Die Tradition scheint von der spätrömiscen Zeit ungebrochen ins Frühmittelalter weitergelaufen zu sein, lässt sich aber bis anhin nicht fassen. " (TONEZZER 2002. 103.) Szerinte a továbbélés elsősorban a kolostorokhoz és környékükhöz kötődött, ahol továbbra is gyártották ezeket a termékeket. Ezzel kapcsolatban több svájci kolostort hoz fel példaként, ahol téglákat találtak (TONEZZER 2002. 103.). 1 7 Olyan VII. századi ábrázolásra is felhívta a figyelmet, ahol tégla és cserépgyártás figyelhető meg. Több téglát és cserepet említő VIII—XI. századi forrásra hivatkozik, köztük Nagy Károly egyik kapituláréjára, melyben tetőfedésre cserepet ír elő (TONEZZER 2002. 103-104). 1 8 Arról is van tudomásunk, hogy egy kolostornak - Altenmünster bei Lorsch - már 770 körül cserépből készítették a tetejét ( HILLENBRAND 1981. 13.). Kétségtelen, hogy az eddig ismert legkorábbi középkori téglaégető kemencék Itáliában — San Vincenzo al Voltumoban - kerültek elő. Ezeket egy kolostor mühelyrészlegében találták. A jobb állapotban lévő, IX. századra keltezhető kemence két csatornás volt (TONEZZER 2002. 104. és 19. jegyzet.). Ugyanakkor a fentiek alapján kétségtelen, hogy a kemencék továbbélését nem lehet kizárólag a déli területekhez, a Birodalom szellemi örökségét továbbvivő területekhez kötni. Valószínűleg - bár elszigetelten - az egykori provinciák területén is megmaradt ez a tudás. Továbbvivői leginkább a kolostorok és apátságok voltak. A kemencék tipológiája Az európai anyagban általam ismert kemencék leírását és rajzait már korábban bemutattam. Ugyanitt ismertettem a Lucia Tonezzer-féle tipológiát is (JAKAB 2008.). A hazai kemencéket tanulmányozva azonban több olyan sajátosságot figyeltem meg, amelyek - véleményem szerint - indokolttá teszik egy másfajta tipológia kidolgozását. Úgy gondolom, ez megkönnyíti az egyes kemencék egységes leírását, illetve besorolását. Reményeim szerint hosszabb távon a megfelelő adatbázis kialakításával esetleg regionális és/vagy időrendi felosztás is lehetővé válik. A tipológia kidolgozása során igyekeztem azokat a jellegzetességeket figyelembe venni, amelyek segítségével egyszerűen be lehet sorolni az adott objektumot a négy fő típus valamelyikébe, illetve azon belül a megfelelő alcsoportba. 1 7 Igaz, a kolostorok keltezésére nem tért ki, a hivatkozott cikkek pedig számomra nem voltak elérhetőek. 1 8 A hivatkozott kapituláré szövegét nem láttam. 139
