Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz, jaj, te szegény, mit nem fogsz még kieszelni nagyobbat? Hogy mertél Hádészhoz jönni, ahol csak a holtak vannak, s nincs tudatuk, s a halandók árnyai pusztán?1 (<Odüsszeia 11.601-602., 475-476.) Azok, akik valóban ismerik Dienes István írásait, már pontosan tudják, miért kerültek ide ezek a sorok. Magyarázzuk azonban meg magával Homérosszal is! Odüsszeusz a varázsló és egyben varázslatos istennő, Kirké tanácsára látogat el az alvilágba. Odüsszeusz ugyanis egy este lefekvés előtt ezekkel a szavakkal fordult Kirkéhez: Kirké, váltsd be a szót és add meg, amit megígértél, hogy hazaküldesz: mert már sürget az útra a lelkem; (Odüsszeia 10.4834-84.) Nyomban válaszolt rája az isteni úrnő: Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz, kedvetek ellen már ne maradjatok itt palotámban. Csakhogy előbb egy más utat is kell járnotok: el kell Hádész házához, s riadalmas Perszephonéhoz mennetek innen, a thébai vak jós Teiresziásznak lelkét kérdenetek: tudatát ő őrzi egészben: eszmélést egyedül neki nyújtott Perszephoneia holta után is; puszta szökellő árny csak a többi. (Odüsszeia 10.488—495.) Elindulnak hát Odüsszeusz és maradék emberei az Alvilág felé, ahová egyedül csak Odüszszeusz juthat majd be Teiresziászhoz, aki meg tudja mondani neki a hazatérő útnak a hosszát, és azt is, hogyan ér majd Ithakába a halas vízen által, a megharagított (sőt bosszúálló) Poszeidón isten számukra veszélyes bőrszínű tengerén. Ahhoz, hogy a holtak leikével találkozni tudjon, és beszélhessen is velük, Odüsszeusznak áldozatot kell az Alvilág határán bemutatnia: ásson kardjával egy gödröt, öntsön halotti áldozatként tejjel kevert mézet, majd édes boritalt a mélyére, rája vizet, arra fehér daralisztet. Végül magának Teiresziásznak egy éj fekete kost és egy nőstényt öljenek le, és megnyúzva égessék el a testet, de vérüket csorgassák a gödörbe (Odüsszeia 10.516—530., 11.234-7.). Először maga Teiresziász jön hozzád a vérre - folytatódik Kirké tanácsa -, ővele szólhatsz először, majd sorra a többi árnnyal. Ott ült hát a gödör mellett Odüsszeusz, kardjával a vérre vigyázva: Elhúnyt édesanyámnak is eljött ekkor a lelke, Antikleia, leánya a nagyszivü Autolükosznak; ő még élt, mikor én szent Trója felé kihajóztam. Hát mikor itt láttam, szívemben szánva zokogtam; 7 7 Héraklész különváltan tovább létező alvilági képmása (ámyéklelke) egy fokkal tovább bonyolítja a képmáslélek kérdését, de ennek a megvitatása most nem lehet a feladatom. Lásd azonban ennek az írásnak a befejező mondatait! 49
