Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Forrásközlés - Piti Ferenc: A Vay család berkeszi levéltárának 1342-1382 közötti oklevelei
Piti Ferenc Dl. 96 492/2. (Vay cs. berkeszi lt.) Függőpecsét fonata. Alul gyűrött. Tartalmilag átírta: Szepesi Jakab országbíró, 1376. febr. 28. (342) Piti 2005. 339-340. (Tá. alapján) 331. 1375. máj. 24. Mezősomlyó [I.] Lajos királynak (H) előadta hű szolgálatait Baka-i Mihály fia: Bálint (Péter fiai: János és László királyi ajtónállómesterek familiárisa), és ezekért a Zabolch megyei Miclostelke nevű lakatlan földet V. birtokot kérte adományul magának és frater uterinus-ainak: Mihálynak és Benedeknek, azt állítva, hogy e birtok emberemlékezet óta örökös nélkül elhunyt emberéé volt, s így az ország kipróbált szokása szerint az uralkodó kezeihez és adományozási jogköréhez háramlott. Mivel az uralkodó nincs tisztában e föld minőségével, mennyiségével, s hogy valóban adományozási jogköréhez tartozik-e, utasítja a váradi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, aki előtt Bank-i Pál v. Mada-i Miklós V. Kysanarch-i Jakab fia: Fábián királyi emberek valamelyike a szomszédok összehívásával menjen e birtokra, s ha az valóban a királyi adományozási jogkörhöz tartozik, iktassa királyi új adomány címén nevezetteknek örök birtoklásra, ha nincs ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze meg ellenükben a királyi jelenlét elé, majd a konvent tegyen jelentést. D. in Mezeusomlyou, in fe. B. Dominici confi, a. d. 1375. Átírta: Váradi káptalan, 1375. jún. 9. (332) Piti 2002a. 252. 332. [1375.1 jún. 9. A váradi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak, hogy parancslevelének megfelelően (331) Mada-i Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul karpapjukat: Dénest, akik jún. 5-én (f. III. prox. p. fe. Asc.) és a köv. napokon a lakatlan Miclostelke birtokra mentek, s azt a szomszédok összehívásával Bálintnak, Mihálynak és Benedeknek királyi új adomány címén iktatták, ellentmondó nem lévén. D. sab. prox. an. fe. Penth., a. d. supradict. [1375.] Dl. 96 496. (Vay cs. berkeszi lt. 495.) Zárópecsét hártyaszalagja. 333. 1375. jún. 14. A budai káptalan előtt megjelentek egyrészről Alberth-i Mátyás fiai: Péter és Miklós, másrészről Pilys-i Miklós fia: András, és előbbiek elmondták, hogy a Pest megyei Alberth birtokon levő részüket - ami néhai Kalna-i (diet.) Mihály birtokrésze szomszédságában van, az elődeik Péter fia: Lászlónak hitbér és jegyajándék fejében adták, s most rájuk leszármazás jogán háramlott - (el) adták minden haszonvétellel, ti. szántóföldekkel, trágyázott és legelőnek használt (campestres) földekkel, rétekkel, erdőkkel, berkekkel, cserjésekkel, vizekkel, az egyház kegyuraságának részével, azon határok alatt, ahogy Péter fia: László birtokolta, jogának és tulajdonának teljességével, Miklós fia: Andrásnak és örököseinek részben 40 nehéz súlyú márkáért, részben pedig, mert András pereikben őket szavatolta. Mátyás fiai semmiféle jogot és tulajdont maguknak v. leszármazottaiknak e birtokrészben mostantól meg nem tartanak, és vállalják, hogy Andrást és örököseit e birtokrész és tartozékai tulajdonában megőrzik és szavatolják perben v. azon kívül. Erről a káptalan pecsétjével megerősített, chirographált privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt Miklós mester olvasókanonok keze által, 5. die fe. Penth., a. d. 1375., András mester éneklő-, Miklós mester őrkanonok, László, Mihály, Benedek és János kanonokok jelenlétében. Dl. 96 497. (Vay cs. berkeszi lt. 490.) Függőpecsét fonata. Felül chirographált (ABC). Bakács 1982. 253. 504
