Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Forrásközlés - Piti Ferenc: A Vay család berkeszi levéltárának 1342-1382 közötti oklevelei
Piti Ferenc 191.1360. máj. 8. Visegrád Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i comes oklevele. András korábbi erdélyi vajda oklevelének megfelelően okt. 6-án (oct. fe. B. Mychaelis arch.), amikor az újonnan kinevezett Dénes és bírósága még nem ülésezett (nobis et nostro iudicio propter novitatem nostram tunc absentibus), a király elé járult Moon-i Illés fia: István (Kyde-i Miklós fia: János érdekében a Clusmunstra-i konvent ügyvédvalló levelével) Ilona nemes asszony (Moon-i István fia: János leánya, Kusal-i Jakab felesége) ellenében, s a király, a főpapok és a bárók előtt előadta (ahogy erről a király oklevele Dénes vajdát tájékoztatta), hogy ezen Mon birtokon egy bizonyos rész két patak közt Miklós fia: Jánost illeti vétel címén, de most Ilona azt jogtalanul elfoglalva tartja. Erre Ilona azt válaszolta, hogy az a birtokrész őt teljes joggal illeti. Okleveleiből a király és a bárók arról értesültek, hogy Mon-i István fia: néhai János a végrendeletében a vásárlás útján hozzájutott bizonyos Mon-i birtokrészét leányának: ezen Ilonának és örököseinek adta és hagyta (legasset) minden haszonvétellel. Frater-ének: Miklósnak (miként az az Illés fia: István képviselő által bemutatott oklevélből kitűnt) nem hagyott többet, mint Mon birtokon egy telket (sessio seu fundus curie), Miklós élete végéig. Ezek alapján a király István fia: néhai János vásárolt Mon-i birtokrészét, amit a leányának adott (kivéve a mondott telket), Ilonának és utódainak ítélte, azt a telket (sessio seu curia) pedig, amit István fia: János Miklósnak hagyott önként, e Miklós fiának: Jánosnak és örököseinek, más jogának sérelme nélkül, emellett Kyde-i Miklós fia: Jánost a birtokrész jogtalan követelése miatt annak becsértékében marasztalta el Ilonával szemben. Mivel a birtokrész iktatásához és becsléséhez szükség volt a királyi és a káptalani emberekre, ezért az uralkodó levelében utasította a váradi káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat mindkét fél számára, akik jelenlétében a királyi emberek jan. 20-án (quind. fe. Epiph. d.) menjenek Mon birtokra a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében, István fia: János ottani részét (amit Miklós fia: János Ilonától elvett) az adományának megfelelően iktassák Ilonának és örököseinek, a mondott telket (sessio) pedig minden haszonvétellel Miklós fia: Jánosnak és utódainak, más jogának sérelme nélkül; majd Ilona részét (a telek nélkül) királyi mértékkel méljék meg, v. fogott bírókkal együtt szemmel megtekintve becsüljék fel az ország szokása szerint,és a káptalan tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.). Akkor megjelent Dénes vajda előtt egyrészről Jakab fia: István a Kulus-i konvent ügyvédvalló levelével Miklós fia: János nevében, másrészről Jakab fia: Miklós Ilona nevében a váradi káptalan ügyvédvalló levelével, és bemutatták a káptalan válaszlevelét, mely szerint a király parancsának megfelelően Duba-i Abrahám királyi emberrel kiküldték tanúságul karpapjukat, egyházuk Szt. Bertalan-oltárának rector-át (az alperes Ilona részére), ill. Péter fia: Bálint királyi emberrel egyházuk másik karpapját (a felperes Miklós fia: János részére), akik jan. 13-án (oct. fe. Epiph. d.) és más szükséges napokon Mon birtokra mentek a szomszédok és a felek jelenlétében, István fia: néhai János, Ilona apja Mon-on lévő, őt vásárlás címén illető birtokrészét János adományának megfelelően Ilonának és örököseinek iktatták, majd fogott bírókkal együtt szemmel megtekintve hasznát, mennyiségét és minőségét 4 ekényinek becsülték; a birtokrészen 4 telket (fundus curie) találtak, ezekből egyet (amit 3 márkára becsültek) dél felől, a Mon folyón túl királyi mértékkel megmérve (hossza 24, szélessége 12 rőf - cubitus -) minden haszonvétellel Miklós fia: Jánosnak adtak, de azt János nem fogadta el, továbbá képviselője, Illés fia: István Mon birtokon tilalmazott minden becslést mindaddig, míg Miklós fia: Jánosnak nem szolgáltatnak teljes igazságot, mondván, hogy Ilona apja adománya ellenére e telket nem a megfelelő helyen jelölték ki; a többi 3 telket egyenként 3 márkára becsülték, az ezen földrészen épített kápolnát pedig 5 márkára. Az oklevél bemutatása után Miklós fia: János képviselője, Jakab fia: István azt mondta, hogy János a mondott telket (sessio seu fundus curie) azért nem akarta elfogadni, mert Ilona annak helyét másutt jelölte ki számára, mint ahol az ő oklevelében szerepel, s bemutatta a váradi káptalan 1325. márc. 2-án (sab. prox. an. domin. Reminisscere, a. d. 1325.) 452
