Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Forrásközlés - Piti Ferenc: A Vay család berkeszi levéltárának 1342-1382 közötti oklevelei
A Vay család berkeszi levéltárának 1342-1382 közötti oklevelei külön jelöltem, minden más esetben a korábbi publikálás formájaként a regeszta értendő). Megjegyzendő még, hogy az OL-adatbázis keretein belül Bándi Zsuzsanna a berkeszi anyag igen sok okleveléről készített (segédanyagnak tekinthető) kivonatokat, de azokhoz képest számos kiegészítést, módosítást és korrigálást kellett tennem, így az itt olvasható regeszták Bándi kivonatait kiváltják. Az apparátusokban végül az oklevélre vonatkozó egyéb megjegyzések szerepelhetnek. A munkát az OL-ADATBÁzissal kapcsolatos korrigáló táblázat, a rövidítések listája, valamint név- és tárgymutató zárja. Az itt szereplő források számtalan új adattal szolgálnak nem csupán a felső-Tisza-vidéki, hanem más megyék (pl. Abaúj, Borsod, Heves, Gömör stb.) helytörténetének kutatói, birtok- és társadalomtörténészei, családfa-vizsgálói stb. számára egyaránt. A munka arra is szeretné felhívni a figyelmet, hogy a magyar középkortudomány alapvető fontosságú feladata (akár kronologikus, akár tematikus okmánytárakban) az oklevelek minél hamarabbi és minél nagyobb tömegű publikálása, hiszen a friss források révén új és teljesebb ismereteket nyerhetünk régmúltunkról. Végezetül megköszönöm Németh Péternek a kézirat megjelentetésében nyújtott segítségét. Oklevélregeszták 1.1342. jan. 13. János Nemety-i plébános, András erdélyi püspök Meszesen túli (extra Mezes) vikáriusa tudatja, hogy korábbi perhalasztó oklevele szerint Márton Kolch-i nemes és János fia: László jan. 13-ig (oct. Epif. d.) tartoztak megegyezni perükben, s ha ezt mégsem tennék, akkor jelenjenek meg a vikárius előtt. A mondott napon a felek előálltak, de mivel Márton a szükséges okleveleket nem vitte el, ezek bemutatását a vikárius máj. 1-jére (oct. B. Georgii mart.) halasztja el, bírsággal. D. in termino et die prenotato, a. d. 1342. Dl. 96 222. (Vay cs. berkeszi It. 222.) Anjou-oklt. XXVI. 10. szám. 2.1342. márc. 24. A váradi káptalan jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy Pál comes országbíró oklevelének megfelelően (amelyben kérte a káptalant, hogy márc. 13-án - oct. medii Quadr. - a királyi emberekkel küldjék ki két tanúságukat birtokosztályhoz) Tamás fia: Lorand és Bogath-i Miklós királyi emberekkel kiküldték tanúságul Miklós és Domokos karpapokat, akik a mondott napon Loskud, Waya és Chakal birtokokra mentek a szomszédok egybehívásával, és a felek, ti. Ábrahám fia János fiai: László, Miklós és Antal, valamint Mihály fiai: Ábrahám, Benedek és Miklós jelenlétében azokat minden haszonvétellel, valamint a fővesztésben elmarasztalt Medwe fia: néhai Jakab és frater-e: Pál Loskud és Woya birtokokon levő birtokrészeit, amiket Ábrahám fia: János Fülöp nádortól 9 márkáért kiváltott, két egyenlő részre osztották, úgy, hogy Woya birtok északi felét — kivéve 2 egész telket (fúndus) Nagy (Magnus) Péter és Gál telkei között - az ezen birtokon levő vásárolt birtokrész nyugati felével (kivéve Derlech fia: István telkét) Ábrahámnak, Benedeknek és Miklósnak, e falu dél felőli részét és a mondott vásárolt birtokrész keleti felét, valamint azt a 3 telket, amit Mihály fiai részéből kivettek, Lászlónak, Miklósnak és Antalnak iktatták örök birtoklásra. A lakatlan Chakal birtok nyugati felét Mihály fiainak, keleti felét János fiainak juttatták. Loskud birtok északi felét és Ábrahám fia: János telkét szemben dél felől egészen Azalous (diet.) Péter házáig Ábrahámnak, Benedeknek és Miklósnak, déli felét Péter házától és ezen Mihály (Ábrahám, Benedek és Miklós apja) észak felől levő telkét (sessio) Lászlónak, Miklósnak és Antalnak iktatták örök birtoklásra. 389
