Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
D. Rácz Magdolna Melletted Melletted az se fáj, hogy múlik az év, mert végtelenre nyúlt a perc s az öröm. A két karod védett öböl, biztos rév, öledben nyert nyugalmam megköszönöm. Mért botlottál belém, ha fölemeltél? Hagyhattad volna, hogy rámtaláljon más. Mosollyal mért mosdattál, mért becéztél? Mért jobb veled az ima s a káromlás? Vagy így rendelték el nekünk az égben, legyen minden múló percünk Éden? Mindig hallják ott: hálám érted zendül, de csak a szív hangján száll elébed, belőle már nem válik soha vétek, mert nem hagyjuk magunkat bús egyedül. Nézz fel az égre! Nézz fel az égre! Lassan telik a hold, szerelmeseknek bánatos lámpása. Fényt csak naptól kap szomorú arcára, így látni: egén boldogabb ő sem volt. Útját a föld körül keringve rója, mindig csak erre nézve, mint én feléd, a bánat sűrű könnye hullik eléd. A kör s a könny szívünk közös adója.. Jöhet ősz, tél, tavasz, múlhat ezer nyár, maradhat akár mindig zöld a határ, ha mint holdra a nap, nem vetnél rám fényt. Dermesztene az űr hideg sötétje, nem szárítná föl könnyem bolygóm kékje, mert elveszíteném végképp a reményt. Borongás Mint szélben földbe szúrva leng a penge, idő és víz hizlal rozsdát az élén, úgy gondolok a múltamra merengve... Egykor szem káprázott viliódzó fényén, 352
