Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak

Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak Halászi Aladár életútja D. Rácz Magdolna Egyedülálló életmű gyűjteménnyel gyarapodott a nyíregyházi Jósa András Múzeum Irodal­mi Gyűjteménye. Halászi Aladár tanár-író, aki 2009-ben ünnepelte 40 éves írói jubileumát, szemé­lyesen tisztelte meg a gyűjteményt kéziratai átadásával. Halászi Aladár tanár úr neve nem ismeretlen az irodalmat kedvelő, a nyelvészet iránt érdeklő­dő vagy éppen a pedagógiában jártas olvasóközönség körében. Szűkebb hazájában, Tiszaújvárosban ma is hetente olvashatják publicisztikai írásait a helyi Krónikában az érdeklődők. Nem csupán író ő, hanem elsősorban nagyszerű ember, aki minden általa fontosnak tartott területen teljes szívvel, oda­adással állja meg a helyét. Rövid ismeretségünk során, egy művelt, széles látókörű, szerény embert, pedagógustársként a szakmát legmagasabb szinten, őszinte hittel művelő kollégát ismertem meg, írásai alapján pedig egy minden műfajban járatos, lebilincselő stílusú, humoros, hiteles művészt. Bár a szomszéd megyében élte le élete nagy részét, mégis ezer szál köti Szabolcshoz. Nem véletlen, hogy Jöjjön el a mi országunk! című kötetét e szavakkal ajánlotta: „A nyíregyházi Jósa András Múzeumnak tisztelgésül, szeretettel és barátsággal egy duplán szabolcsi szerzőtől A szójáték tudatos, hisz önéletrajzában ő maga vall erről: „Szabolcson, a Szent László járta faluban, a Földvár tövében születtem 1940-ben április 26-án. Szüleim egyszerű, szegény emberek voltak az ötgyermekes családjukkal. Anyám termelőszövetkezeti dolgozóként, apám, mint vasúti pá­lyamunkás ment nyugdíjba. Ma már nem élnek.''' (Halászi 1998. 1.) Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. Tanárai felfigyeltek tehetségére, és rábeszélték a szülőket a gyermek taníttatására, ami nem kevés áldozattal járt. Tokajban, ahol középiskolás éveit töltötte, az olvasás, a humán tudományok, a sakk és az atlétika érdekelték leginkább. 1958-ban érett­ségizett. Ezt követően nővére hívására költözött az akkor születő városba, Tiszaszederkénybe, a mai Tiszaújvárosba. Az erőműben dolgozott műszerésztanulóként. Ám a tudományok jobban vonzották, így beiratkozott Sárospatakon az 1959-ben induló felsőfokú tanítóképzőbe, ahol 1962-ben fejezte be tanulmányait. Ezt követően Sátoraljaújhelyen volt egy fél évig tanítási gyakorlaton. Mivel ez az is­kola nem biztosított munkahelyet, így Mezőcsáton vállalt állást 1962 nyarától 1969 nyaráig. Közben Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-pedagógia szakán szerzett diplomát. 1969-ben telepedett le Leninvárosban (Tiszaújvárosban), ahol a 3. számú Általános Iskola igazgatóhelyettese lett. Itt dolgozott 1974-ig. Ebben az évben a helyi középiskolai diákotthonban vállalt munkát nevelőtanárként. Ettől az időtől kezdődően a középiskolában is tanított, továbbá az előző iskolában működő dolgozók esti technikumában, annak megszűnéséig. 1988-ig dolgozott fő­állású nevelőtanárként, majd a Kun Béla (ma Eötvös József) Gimnázium és Ipari Szakközépiskola NyJAMÉ LII. 2010. 349-359. 349

Next

/
Oldalképek
Tartalom