Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A krasznabélteki és az erdődi templom újjáépítése a XVIII. században
Terdik Szilveszter Az erdődi templom Erdőd a XIII. században a királyi erdőispánság székhelye volt. Nemcsak világi, hanem egyházi szempontból is a környék központi, fontos helyének számított, mivel az erdélyi püspök fennhatósága alá tartozó papját esperesnek nevezik, legalábbis a tatárjárás előtt. A XIV. században a pápai tizedszedők már a Szatmári főesperesség részeként írják össze Erdődöt.18 A települést 1385- ben Béltekkel együtt Szász vajda fiainak, Drágnak és testvéreinek adományozta Erzsébet királyné. A birtokadományt 1390-ben Mária királynő megerősítette. A Drágfiak egészen a XVI. század közepéig, a család kihalásáig birtokolták.19 A környéken ők erősítették meg a reformációt, Erdődön több zsinatot tartottak a XVI. század folyamán (Révész 1864.). A korai templomépületről nem tudunk semmit, bár közvetlenül az 1860-as átépítés után a templomból kibontott, és akkor még a plébánia udvarán álló kőfaragványok egy részét Rómer és Henszlmann román korinak vélte,20 ami arra utalhat, hogy a középkori építkezésnek is több periódusa lehetett. A Béltekiek és Drágfiak 1424-ben Erdődön megosztoztak, ekkor a templomot is említik (Németh 2008. 79.). A történeti források az erdődi templom kapcsán - akárcsak Béltek esetében - XV. század végi építkezésekről beszélnek. A szóban forgó források között az a festett dekoráció volt a legérdekesebb, amely az erdődi vár egyik termét díszítette még a XIX. század közepén is. A festés egy képi és egy szöveges részből állt: az erdődi vár és templom látképe mellett, amely a két épület XVIII. századi átépítését követő állapotát mutatta, a Drágfiak építkezéseit ismertető, pontos történeti adatokat közlő feliratok voltak olvashatók. A képprogram pontos készítési dátuma nem ismert, minden bizonnyal a középkori Drágfi kastély romjain új, nagyszabású várkastélyt építtető Károlyi Sándor megbízásából jött létre, akiről szintén megemlékezett a vár ábrázolása melletti felirat. A XIX. század második felétől pusztuló erdődi kastélyban mára már ez a terem is az enyészeté lett, de több forrásközlésnek köszönhetően legalább a feliratok szövege jól ismert, a kutatás során pedig néhány XIX. századi rajzról meg lehetett állapítani, hogy a képi program részleteit megörökítő ábrázolásokról van szó.21 A festett dekorációban szereplő feliratokat a XIX. században több helyen közölték. Először Szirmay Antal Szatmár megye ismertetésében jelentek meg, de ő Károlyi Sándor által lemásolt, középkorra vonatkozó építési feliratoknak vélte, ezt az értelmezést vette át Balogh Jolán (Szirmay 1810. II. 167., Balogh 1943. 225.). Majd fél századdal később jelentette meg őket Lauka Gusztáv 1854-ben a Honismereti albumban, pontos átírásban (Lauka 1854.). Ezek után a feliratok Nemzeti Múzeumban található XVIII. századi másolatát adta ki Szilágyi Sándor, de nem utalt rá, hogy Lauka már publikálta (Szilágyi 1859. 83., 90-91.). 1864-ben Rómer Flóris jegyezte fel a feliratokat jegyzetfüzetébe (KÖH Könyvtár, Fotómásolat, Jegyzőkönyv XV. 46., 52.), Henszlmann pedig idéz belőlük az évi beszámolójában (Henszlmann 1864. 144.), majd a Vasárnapi Újságban Nagy Iván újra megjelenteti őket, nem utalva a többiekre (Nagy 1869.). A feliratok közül most a templom ábrázolását kísérő részt idézem: 18 A Váradi regestrumban említik Miklóst, „archidiaconus de Herdeud'-'ót 1215-ben (Németh 1999. 97., 102., Németh 2008. 78.). 19 Marsai 1940. 133. Zsigmondtól kaphatták meg az erdődi kerületet (Engel 1987. 122., Németh 2008. 78-79.). 20 „consol (rajz) díszes szentségtartó volt finom kőből krenyblannileg díszesben dolgozva - örökké kár, igen finom kőből; console emberfő hosszú hajjal, látszik románkorból valónak” - Rómer Flóris jegyzőkönyv XV, KÖH Könyvtár fotómásolat 49. és Henszlmann 1864. 144. 21 A többi felirattal és Károlyi Sándor szerzőségével részletesebben foglalkoztam: Terdik 2008. 250-252. 334
