Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Helytörténet - Papp D. Tibor: Adatok a Nyíregyházi Művészeti Szabadiskola történetéhez
Papp D. Tibor A Magyar Helikon készségét tükrözi az alábbi dokumentum. Különösen érdekes az utolsó bekezdés része „az örökbefogadás természetesen nem jelent semmiféle kényszert”. „A Magyar Helikon leírása A magyar író anyagi megsegítése ma sokkal több, mint szociális tett. A magyar író és művész anyagi megsegítése nemzetmentés. Aki leveszi az író és művész válláról a megélhetés mindennapi terhét, az a magyar nép jövőjét készíti elő. Kezdetlenségünkben sokat tettünk azért, hogy hírünket bemocskoljuk a világ előtt, most meg kell tennünk mindent, hogy visszatérhessünk a kultúrnépek sorába. Ennek a megtérésnek egyetlen útja van, a kultúra útja. A fegyvernek, melyet idegen érdek parancsolt reánk, ki kellett esnie a kezünkből, a tollat még felemelhetjük, kultúránkkal még csatát nyerhetünk. A Magyar Helikon mozgalom célja, hogy minden magyar város, melynek lakossága a tízezer lélekszámot elérte, adoptál egy magyar írót, vagy művészt. A jelentkező város a Magyar Helikon városa nevet kapja. Az örökbefogadó városok összessége a Magyar Helikon, az örökbefogadott írók a magyar helikon írói, a helikonisták. Az örökbefogadó városnak köteleznie kell magát arra, hogy a költségvetést egyszer s mindenkorra megterheli az életjáradék összegével, melyet az állami V. fizetési osztály javadalma szerint kellene megállapítani. Az örökbefogadás vagy egész életre szól, vagy szociális szempontot véve alapul megszűnik akkor, ha a Magyar Helikon Igazgatótanácsának megállapítása szerint az író jövedelme vagy vagyoni állapota bizonyos határt elér. Amíg Magyarországon küszködő író és művész él, nem lenne igazságos, hogy ez az adomány bárki számára puszta felesleget jelentene. Elveszti járandóságát az az író is, akit a bíróság aljas indokból elkövetett bűncselekmény, vagy a demokrácia védelméről szóló törvény súlyos megsértése miatt jogerősen elítél. Az örökbefogadott írót az anyaváros közgyűlése ünnepélyesen beiktatja a helikoni tagságba. Az installáció a város nagy irodalmi és társadalmi eseménye, amelyen a Székes város, a Városok Szövetsége és az író szövetség képviselője is megjelenik. Minden helikon kezdőoldalának közepén a város neve áll, a másik oldalon az író nevét és az évszámot viseli, az érem a tagsággal íróról íróra öröklődik. A régi név alá mindig az új név kerül. Az örökbefogadott író az adoptálást írásbeli nyilatkozattal fogadja el, melyben kötelezi magát arra, hogy az irodalom hagyományait soha sem hagyja cserben és emberi magatartásával mindenkor a magyar nép és a demokrácia ügyét fogja szolgálni. Az örökbefogadott író vagy művész az anyaváros szellemi életében lehetőségeihez képest tevékenyen részt vesz (felolvasások, kiállítások rendezése stb.). Az örökbefogadás természetesen nem jelent semmiféle kényszert, mindazonáltal esetleg módot kellene nyújtani arra, hogy huzamos meddőség vagy színvonal rohamos süllyedése esetén felvethető legyen az érdemtelenség kérdése. ” (SzSzBMLt. V.B. 77. VII. 223/1946) 324
