Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László a becsomagolt csontmaradványokat a háza tornácán halmoztuk fel addig, amíg a szegedi József Attila Tudományegyetem Embertani Tanszékéről értük nem jöttek, olyan irtózás fogta el tőlük, amelyet csak a megalkudott szállásdíj felett ajánlott pénzösszeg tudott csillapítani ugyanúgy, mint az a további juttatás, amellyel a szobánként egy-egy alattomban kicsavart 25 W-os helyett égetett 100 W-os izzó áramdíjkülönbségét kérte kiegyenlíteni. Pista ekkor már annyira megbízott bennünk, hogy miután a Keletiben feladtuk vonatra a felszerelésünket, július 4-én (csütörtökön) kettőnket előre küldött Magyarhomorogra azzal, hogy ott, de akár a szomszéd községekben is munkásokat keressünk. A toborzás csak keddre (9-re) sikerült, Pista és Patay Pál aznap délben érkezett meg. A munkakörülményeinkben javulás történt, miután Pista megegyezett Lipták Pál professzorral (1914—2000), a nevezett embertani tanszék vezetőjével (1960-1980), hogy a csontanyag vizsgálatra hozzá kerül, s ezért ő 1963-67 között Pónyai Sándor „technikust”, majd 1968-69-ben Ruszkay Károlyt küldte a tanszékéről szezononként néhány hétre segítségül a bontásban és felszedésben. Nem utolsó sorban egy oldalkocsis szürke IZS motorral gyarapodtunk, amellyel a főnökség megoldotta Pista és Patay Pál, valamint a csont- és kerámialeletek szállítását. Még alkalmi menedékhelyet is létesítettünk: földbe vert hosszú karókra nagyobb ponyvát feszítettünk, amely alatt kivárhattuk egy eső végét, vagy lévén általában rekkenő hőség, ebédidőben az árnyékába ülhettünk. Az ebédünk aligha volt változatosnak nevezhető: kenyér, befőttesüvegből csurgatott zsír, sós, füstölt vagy „Hitler-szalonna” (kemény vegyes gyümölcslekvár), „gyíkhús” (löncskonzerv), marhamájkrém, háromszögletű sajt, Budapestről hozott egyéb konzerv, vöröshagymával, paprikával vagy paradicsommal. A hőségnek megfelelően is „öltözködtünk”: a fehér bőrű Pista félmeztelenül, de hosszú vászonnadrágban, „Pali bácsi” ugyanígy, de rövidnadrágban, Péter fürdőnadrágban, András és én „fecskében”. A munka rendben folyt és nagy meglepetést hozott, mert már feltűntek a magyar királyok pénzei, jelezve, hogy nem csupán honfoglalás kori, hanem a XI. században is használatban maradó temetőre bukkantunk. Heti öt napon 10-10 órát dolgoztunk, nem egy hétvégét is a faluban töltöttünk. Ilyenkor a Sebes-Körösre jártunk, amíg Béres doktor be nem tiltatta a fürdést, mert a nagyváradiak nagyon elszennyezték az amúgy is sekély, de meglepő sodrású vizet. Nem lehet elfelejteni Pista rémületét, amikor az ásatási munkások egy közeledő autóban felismerték az orvos kocsiját, amire ő azonnal a kukoricásba menekült, félvén a fürdés okozta esetleges fertőzés kialakulását megakadályozó oltástól. Pedig - mint kiderült - az orvos csupán ásatásnézőbejött a lányaival. Ebben a szezonban már annyira összeszokott csapattá váltunk, hogy még a feltárás befejezése előtt Pista előreküldte Andrást szálláscsinálóként Rakamazra, hogy előkészítse annak az újra és újra megbolygatott Túróczi-parti (gyepiföldi) homokbányának a halaszthatatlanná vált hitelesítő 6. kép Dienes István, Nagy Anikó és Kovács László az oldalkocsis IZS-en (1968) 24
