Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai Jósnő22 Az ecsedi hiedelmekben a jósnő,23 jósasszony, jövendőmondó, javasasszony néven ismert alak kizárólag cigányasszony volt, magyarokra nem volt jellemző. „Cigányasszonyok jártak jósolni. Tenyérbűi, meg kártyából24 beszéltek. ” (4) A jósláson kívül az ecsediek szerint ők értenek még ma is legjobban a rontáshoz, bontáshoz; még a magyar cigányok is azt mondják, hogy „Van, aki csinálja, lent az oláh cigányoknál, mer azok közt megyen ez a rontások... De biztos, hogy abba a körzetbe viszik még, ahon ük vannak, de ügyi nem nagyon fejtik ki a neveket, hogy miket csinálnak. Mer nem szabad nekiek. ” (9) A magyar cigányok szerint az oláh cigányoknál több a hagyomány, a jósnő: . .Az oláh cigányok, azok tudják, hát ott van most hagyomány. Náluk több hagyomány van. Meg ott öregebbek is vannak. Ott nagyon sokan tudnak. ” (9) Fraser azt írja, hogy „nagy a kísértés, hogy az ősi cigányhagyomány leghűségesebb megőrzőinek a régebben meghonosodott cigányoknál jóval egzotikusabb, számos helyen elszórtan élő oláh cigányokat (rom) tekintsük. (Természetesen ők maguk úgy vélik, hogy ez így is van, minthogy ők is osztoznak valamennyi cigánycsoporttal abban a meggyőződésükben, hogy magukat tekintik az „igazi” cigányoknak.)”25 (Fraser 2000. 214.) „Jóslással, kuruzslássál, rontással, oldással (melyek nagymértékben összefüggnek az átokkal, az átkozódással, amelyekért még 1768 előtt kemény büntetés járt) foglalkozó cigányasszonyok száma 1768 után nőtt meg. Egyrészt ez Mária Terézia 1768-ban kiadott boszorkányperek megszüntetéséről szóló rendeletének volt köszönhető, másrészt ebben az időszakban próbálja Mária Terézia a cigányokat letelepíteni, harmadrészt, ugyancsak ez időszakban kezd el növekedni létszámuk Magyarországon.” (Balázs 1992. 631.) A cigányasszonyok egyik kereseti lehetősége tehát a jóslás lett, melyet házról-házra járva gyakoroltak. A jósnő veleszületett tehetsége a jóslás, örökölheti, de tanulnia is kell. ,Jgy születik, és anyáról anyára terjed. Na, most az én édesanyám ügyi jósolt. És ez anyáról lyányra, generációkon keresztül. Ez egy veleszületett tehetség. Átadta a nagyanyám édesanyámnak, édesanyám meg nekem, én átadom a lyányoknak, és így nem hal ki. ” (1) Már kicsi korban el kell kezdeni a jóslás tanulását, de az is lehet a magyar cigányok szerint, hogy ,glkinek itt van ez a bab (szemölcs a homlokán, a két szeme között), az is jósos...” (10) „Ez a jegye. ” (9) Régebben azt mondták, az mán meg van jegyezve, azok az igazi jósnők. ” (10) „Az mán mikor megfogant az anyjába, mán az ki vót választva. ” (9) Az ördög választotta ki őket, mert szerintük , Jézus nem csinál ilyen boszorkányságokat. ” (10) A jósnő is tudja, hogy tudományát az ördögnek tulajdonítják: ,JJát, azt mondják, hogy ezt nem szabad, a hívő emberek. Aki Bibliát olvas, annak nem szabad jósolni, de van, aki a hagyományok miatt... Most ha valaki jósol, azt mondják, bengunyi, ördöngős. Az ördöggel cimborái, aki jósol. ” (1) A jósasszonynak több törvényt is be kell tartania. „Es a mi cigány törvényeink szerint... Égy cigányasszony a másik cigányasszonynak nem tartsa oda a markát. ” (1) Nem jósol egyik a másiknak, mert ezt elvileg minden cigányasszonynak tudnia kell. „Egy az, hogy szégyelli, kettő, neki is ugyanúgy kell tudja, mint a másik. Mer ha nem tudja, akkor a másik asszony, na 'többet tud, ez mán rafináltabb, ez mán kitanulta, ez mán okosabb, mint én'” (1) - mondja a jósnő. Másik törvény, hogy jósnő magának nem jósolhat: „saját maga magának nem szabad meghányni a kártyát, mert bajt hoz magára. ” (1) Flarmadik törvény, hogy ingyen nem jósolnak. „Ezt ingyen nem szabad, nem lesz szerencséd. ” (1) Az sem mindegy, hogy mivel fizetnek a jövendőmondásért: „ha eljössz hozzám jósoltatni, üres marokkal, kis aprópénzzel se szabad, csak papírpénzzel, mer az aprópénzt úgy 22 Ajósnőkről szóló rész korábban már megjelent: Borzován 2008. 134-142. 23 A cigány varázslóasszonyokról ld. Wlislocki 1891. 51-84. 24 A cigánykártyáról ld. Vasvári 1993. 181-183. 25 Ld. még Karsai 1994. 35., Karsai 1998. 83., A roma 2002. 100. 255
