Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Nagyné Bősze Katalin - Páll István 5. kép A szénsav-előállítás sémája Fig-5 Scheme of carbonic acid production eleget tett annak az előírásnak, mely szerint „azon községben, ahol vízvezeték vagy artézi kút nincsen, a szikvízgyártónak magának kell kutat fúratni. Az ilyen kutaknak legalább 10 méternyi távolságban kell lenniöka trágyadombtól vagy pöcegödörtől, a belsejét pedig hézagmentes betongyűrűkkel kell kibélelni. A kút teljesen zárt legyen. A kút kávája a talaj felszínétől magasabban feküdjön. Legalább két méterre lejtősen betonozzák körül olyformán, hogy esővíz a kútba be ne szivároghassék. Sohasem szabad olyan kutat fúratni, mely 2-3 méter mélyről már talajvizet kap, hanem olyat, ami jó mélyről tiszta és egészséges vizet szolgáltat.” (Kozma 1947. 17.) Bár az újonnan fúrt kút zárt technológiájának köszönhetően jóval biztonságosabb volt a rendeletben leírt, betongyűrűkkel bélelt ásott kutaknál, vizét így is évente 2-3 alkalommal fel kellett küldeni vegyvizsgálatra Budapestre, a Magyar Országos Közegészségügyi Intézethez. Ez csak azután szűnt meg, amikor az 1950-es években a városba bevezették a kótaji vezetékes vizet, így már nem kellett több vízmintát bevizsgálásra Pestre küldeni. A szódavízgyártásban a vízen kívül a másik legfontosabb összetevő a széndioxid. „A szénsavgáz színtelen, szagtalan, íze nincs, nem is gyújtható. Minden szenet tartalmazó anyagból könnyen előállítható. Maga a szénsav vegyület, mely két gáznemű anyag egyesítéséből keletkezik, mégpedig egyharmad rész széngáz (C), kétharmad rész oxigén (O) keveredéséből... szénsavat szikvízkészítésre, sörcsapolásra, szénsavas fürdők és különböző gyógyászati, valamint hűtési célokra használják fel, és azt gyárilag állítják elő. A könnyebb szállítás és tárolás céljából erősen összepréselve cseppfolyósítják, magasnyomást kibíró acéltartályokban hozzák forgalomba. ” (Kozma 1947. 24.)6 A háború után csak Répcelakon volt szénsavgyár, onnan a szénsavpalackokat vonattal szállították az ország különböző területeire. A hozzá való utalványt a KlOSZ-tól (Kisiparosok Országos Szervezete) kellett megvásárolni. Egy szénsavpalack ára 1000 Ft volt, amely egyben tartalmazta a szénsav forgalmi adóját is. A szénsavhoz jutás menete a következő volt: a KlOSZ-nál adtak egy csekket, a rajta szereplő összeget a postán kellett befizetni. Ezzel vissza kellett menni az irodába, és a befizetett összegnek megfelelően erre adták ki az utalványt. A vasútállomáson kiállítottak egy fuvarlevelet, amelyre nagyon kellett vigyázni, hogy év végéig meglegyen, mert ez alap-6 Meg kell jegyeznünk, hogy a korabeli leírás igen sok tárgyi tévedést tartalmaz. Fontosnak tartottuk azonban itt kiemelni, mert ezáltal válik érthetővé, hogy a köznyelvben - melyet a magunk részéről mi is követünk az alábbiakban - miért terjedt el a szénsavpatron, szénsavgyár, szénsavpalack stb. elnevezés. Valójában a ,A szikvíz szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet zárt rendszerű technológiában nagy nyomással palackoznak szifonfejjel ellátott szikvizes palackokba vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonokba. A szikvízüzemek a beérkező ivóvizet szükség esetén különféle vízkezelési eljárásokkal (vízlágyítás, mechanikai szűrés, tisztítás, gáztalanítás, esetleg vízhűtés) előkezelik. A megfelelően kezelt vizet és az élelmiszeripari minőségű és kellően szabályozott nyomású szén-dioxidot a szikvízkészítő (szaturáló) gépbe vezetik. A szaturálást (ivóvíznek széndioxiddal való dúsítását) különféle módon - fekvőhengeres-keverőlapátos, állóhengeres-porlasztásos - eljárással lehet végezni. A jó szikvíznek legalább 7-8 g/liter szén-dioxidot kell tartalmaznia, ezért a gépekben lévő szén-dioxid nyomását, valamint a víz és gáz arányát állandóan ellenőrizni és szabályozni kell, figyelembe véve a felhasznált víz hőmérsékletét, valamint a szikvizes göngyöleg fajtáját." (Magyar élelmiszerkönyv 3.) 194
