Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés helye, napjaink régészeti kutatásában
A műszeres leletfelderítés helye napjaink régészeti kutatásában nem szerepel a lelőhelylistán, viszont felmerül a lehetősége, hogy régészeti lelőhely van rajta, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembere nem ellenőrzi a területet az engedély kiadása előtt, nem kell különleges képességű jósnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: legyen az bármilyen jelentőségű lelőhely, elveszett a régészet számára. Ilyen módon - pusztán kényelmi okokból vagy némelyeknek kedvező gazdasági megfontolásokból - önmagunk is hivatalosan pusztíthatjuk régészeti örökségünket. Az elgondolás megvalósítása a régész szakma egyöntetű elutasításába ütközött. A jogszabály megváltoztatása a médiákban is nagy visszhangot keltett. A „fémkeresős társadalom” - mint azt internetes fórumaikon olvashattuk - nagy reményekkel várta a nyilvántartott lelőhelyek listájának közzétételét. Miért káros és szakszerűtlen az illegális fémkeresösök tevékenysége? Önmaguk lelkiismeretét azzal szokták nyugtatni, hogy azokon a lelőhelyeken, amelyet régészeti forrásokból vagy saját kutatásaik (műholdas felvételek, helyi lakosok elbeszélése, „kollégáik” információja) alapján derítettek fel, csak a humusz szántással bolygatott rétegét kutatják. Az onnan előkerülő leletek pedig már nem az eredeti helyzetükben találhatók, így a régészet számára már csekély információval bírnak. A mai modem gépek azonban már alkalmasak arra, hogy a bolygatott réteg alól is észleljenek közepes vagy nagyobb tömegű tárgyakat. Ilyenek például a bronzdepók, azok egyes tárgyai vagy az éremkincsek. Ezek nagy valószínűséggel objektumokhoz köthetők. Ha e tárgyakat pusztán kíváncsiságból kiássuk - még akkor is, ha az egészet vagy csak töredékét beszolgáltatjuk a múzeumba -, jóvátehetetlen károkat okozunk. Szeretném egy példával megvilágítani, hogy a leletkömyezetből kiszakított tárgyak mennyi kérdést vetnek fel, hány és hány elméletet lehet felállítani a tények pontos ismerete nélkül. Tegyük fel, kapunk 6 gombot. Négy egyformát, egy hasonló méretűt, de különböző fajtájút és egy nagyobb méretű díszesebb gombot. Első kérdés, honnan származnak? Egy gombtartó dobozkából vette ki őket valaki találomra vagy egy ruhadarabon szerepeltek? Összetartoztak-e? Milyen mhadarabra varrták őket? Díszként alkalmazták vagy funkcionálisan? A hasonló méretű, de eltérő fajtájú hiányt pótolt-e, a nagyobb, díszesebb valóban díszgomb volt-e? Milyen anyagú volt a ruhadarab, amelyről származhattak? Alkalmi vagy mindennapos viseletre szánták? Milyen volt a színe, szabása? Sorolhatnánk a végtelenségig... Bizonyára felmerültek kérdések e sorok olvasása közben, amelyekre csak akkor kaphatnának választ, ha a ruhadarabot a gombokkal együtt a kezükben tarthatnák. Ilyen kérdéseket vetnek fel a múzeumokba beszolgáltatott, leletkörnyezetükből kiszakított tárgyak is. Az a lelet, amelyet a kincskereső kiás, már csak szimplán tárggyá válik, míg ha azt szakember kutatja és tárja fel, fontos adatforrásként szolgálhat, ha nem a ma, akkor a jövő kutatója számára. Talán közhely, de olykor fontosabb az összefüggések megfigyelése, mint maga az egyes tárgy. Fontos, hogy a jó szándékú, de a régészet munkájának a bonyolultságát és módszertanát nem ismerő embereket a muzeológus helyes vágányra terelje. Ismertesse meg őket a jelenlegi hatályos jogszabályokkal, amelyek nem ismerete nem mentesít senkit azok betartása alól! Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a jogkövető magatartás ugyanúgy vonatkozik a régészre, mint bárki másra. Ezeknek a törvényeknek és jogszabályoknak a betartása és betartatása a társadalom és a régészet együttműködésének nem kizáró oka. Ezek a történelem iránt érdeklődő emberek lehetnek hasznos segítői a régész munkájának. Adatszolgáltatóként, múzeumbaráti körök tagjaként nagyobb hasznunkra vannak, mintha fémkeresővel a kezükben próbálnak segíteni, és akaratlanul kárt okoznak. Juttassuk el hozzájuk azokat a kiadványokat, amelyek a mükincsvédelem jogszabályaival megismertetik az állampolgárokat! Értelmezzük közösen, a 21/2007. (111.26.) OKM rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének 149
