Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés helye, napjaink régészeti kutatásában
Bácskái István Egyes kutatások szerint a szántással bolygatott humuszban az összes leletanyag 2%-a mozog (Jankovich 1993. 26.), mások ezt a számot 16-17%-ra becsük (Ilon 2002. 36.). Ezek jelentős része lehet akár fémtárgy is. Ne mondjunk le önként ezekről a tárgyakról sem! A műszeres leletfelderítéssel azoknak a fémtárgyaknak, amelyek a gépi humuszolás áldozatává váltak volna, a 70-80%-át sikerül megmentenünk. Az intenzív leletkoncentrációjú lelőhelyeken a detektoros humuszkutatást, leletgyűjtést és dokumentálást a bolygatott humusz réteges eltávolításának kellene követnie. Sajnos a nagyberuházásoknál költség- és időtakarékossági okból ez nem valósítható meg minden esetben. A szerződések megkötésénél a régészet érdekeit e tekintetben is szem előtt kellene tartani! Az intenzív területek réteges humuszolásának a költségeit természetesen számításba kell vennünk. Költségtanulmányt kellene végeztetni, hogy a réteges feltárási módszer mennyivel drágítja meg az egyébként ugyanakkora földtömeg gépi eltávolítását. A kézi fémkereső technikai paramétereit alapul véve (0-30 centiméteres kutatási mélység) mintegy 25-30 centiméteres rétegekben kellene eltávolítani a humuszt. Az egyes rétegek eltávolítását követően rövid idő alatt elvégezhető a detektoros vizsgálat. A lelet megtalálási helyét GPS segítségével rögzítve az EOV térképen újabb, hasonló vastagságú földréteg eltávolítása következhet. A finomabb humuszolási módszerből következően a tárgyvesztés csökkenése mellett elérhetjük azt is, hogy az objektumok foltja már jóval az altalaj fölött észlelhető legyen. Az első észlelési szint és az altalaj között húzódó, gyakran 60-90 centiméter vastag réteg nem csekély információt és régészeti leletet hordozhat. Ha az előkerülő egyes leletek találási mélységét rögzítjük, akár 3D jellegű animációt készíthetünk. Ezzel a módszerrel és a feltárás közbeni régészeti megfigyelésekkel az objektumok feltöltődéséről, rétegződéséről nyerhetünk fontos információkat. A régészeti anyag feldolgozása során többnyire az előző régészgenerációk megfigyeléseire, tapasztalataira és saját korunk dokumentációs, technológiai és technikai módszertanára, ismereteire támaszkodhatunk. Kötelességünk valamennyi információt a lehető legnagyobb alapossággal rögzíteni, még az olyan adatokat is, amelyeket ma még nem tartunk fontosnak és jelenleg nem része a dokumentációs követelményeknek, de előfordulhat, hogy későbbi kutatók éppen ezek alapján fognak majdan következtetéseket levonni. Többrétegű lelőhely esetén, vagy ha a talaj sajátosságai a pontos objektum megfigyelést nem teszik lehetővé, szintén célszerű a detektoros kutatáshoz fordulnunk. Homokkal fedett területen nem egy esetben sikerült már egy-egy fémtárgy előkerülési mélységével a megfelelő humuszolási szintet meghatározni. Hasznos segítség a sírokban, objektumokban a fémtárgyak helyének kimutatása, mivel felhívja a bontást végző személy figyelmét, hogy az adott területen fokozott óvatossággal kell a munkát végeznie. Kirabolt sírok esetében a megforgatott földben bármilyen mélységben előfordulhatnak 3. kép A vastag humuszréteg helytelen eltávolítása Fig.3 Inappropriate removal of a thick humus layer 146
