Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében

Horváth Tünde amelyek létrejötte a korszak fellendülő állattenyésztésének és földművelésének egyértelmű folyo­mánya volt. Anyagvizsgálat eddig csak fermentált tejet és állati (kiskérődző) zsiradékot mutatott ki bolerázi edények belsejében (Craig et al. 2003., Spangenberg et al. 2006.). Ezeket az anyagokat őrizték a nyírfakéreg kátránnyal vízhatlanított amforatípusok, amelyek a kocsirakományok nagy részét kitették.26 A szállítmányok több száz kilométeres távolságokban cirkuláltatták a szárazföldön belül a korszak kurrens kereskedelmi cikkeit, amely az említett folyadékok mellett a gyapjú- és len­termékeket, a kárpáti obszidiánt, sót és a Földközi-tengeri Triton-kagylókat is magába foglalta.27 Visszakanyarodva azonban a temetkezés, a kocsizás és a folyadékkal végzett manipulációk - libációs szertartások - közötti szakrális kapcsolatra, rendkívül figyelemreméltó, hogy a bolerázi/ badeni kocsimodellek közül ötöt mindenképpen füles edény és kocsimodell keverékeként alakítot­tak ki, tehát áldozati ital tárolására szolgált, a többi lelet pedig annyira töredékes, hogy azok alapján nem zárható ki és nem is igazolható eme momentum (vö. 1. táblázat!). Hogy a kocsimodellek teme­tők sírjaiból és települések gödreiből is előkerültek, tovább bonyolítja a kérdést, hiszen így már nem tarthatók egyértelműen csak a halotti szertartások során használt kellékeknek. A közösségi élmények és közösségi rítusok további adalékát jelentik a késő rézkor ismert edénydepói (Donnerskirchen, Dretovice), amelyek az első symposiák, közös asztali lakomák és ivá­­szatok tanúi.28 Balatonőszöd-Temetői-dülőben három kisebb térséget (complex area) ragadunk ki részle­tes bemutatásra a feltárt 100.000 m2-ből, ahol feltehetően olyan szertartásokat végeztek, amelyek során a fentiekben tárgyalt aspektusok valamelyike szerepet kapott, sőt sokszor több szempont ösz­­szefonódhatott. Az 51-52/12., 13., 14. szelvények mentén egy cölöplábakon álló házat (szertartási vagy lakóépületet); két, egyenként 3-3 emberi egyedet magába fogadó áldozati gödröt (744., 981.) és közöttük egy cseréptöredékekkel zsúfolásig feltöltött gödröt tártunk fel (743.). Ez utóbbiból a resta­urálás során egy lapított, kulacsra emlékeztető függeszthető amforát kaptunk, amelynek két oldalán felemelt kezekre emlékeztető kis szarvacskák helyezkednek el („kezes edény”) (7. kép). Az 55/30. és 31. szelvényben három különleges gödörre és tartalmukra hívjuk fel a figyel­met. Az 1988. gödörben lapos női, thesszáliai típusú idol díszített csípőtöredéke feküdt, az 1992. áldozati gödörben a jobb oldalára zsugorított 59. számú emberi temetkezés (43-47 év körüli nő), és végül az 1998. gödörben a kocsi- vagy csúszkamodellről letört ökörfej protomé került elő (8. kép). A 38-39/4., 5., 6. szelvényekben összesen hat állati áldozati gödröt bontottunk ki egymás közelében (részletes leírásukat ld. a katalógusban!). Az állati csontvázak mellett a gödrökben sarló­fényes pattintott kőeszközöket, kőbalta töredékeket, orsógomb felét és az 1794. gödörből egy minia­tűr, függeszthető, benyomott vonalakkal és piros festéssel díszített különleges, ama lunatás amforát tártunk fel (9. kép). 26 Balatonőszöd-Temetői-dűlőben az edények belső felületén M. Hlozek és M. Prokes nyírfakéreg kátrányt azonosított. A kátrányozás, amelyet többek közt az edények folyadékmegtartó képességének növelésére, de díszítésükre is alkalmaznak, Észak-, Kelet- és Középnyugat-Európa területén az őskor folyamán meglehetősen elterjedt, általános szokás volt. Ezt igen nagy valószínűséggel kiterjeszthetjük a középkelet-európai régióra is (Gherdán et al. 2010.). 27 A Constance/Bodeni tó partján két Triton-kagyló kürt is előkerült, Bodman és Bodman-Schachen lelőhelyen (Tritonium cutaceum Lám.) (Maier 1955. 169.). További két Triton-kürt (Tritonium nodiferum) ismert Keszthely-Fenékpusztáról (protobolerázi épületből) és Budapest-Békásmegyerről, mind a négy a bolerázi/badeni kultúrák hagyatéka. A Triton-csi­gák mint kürtök, zeneszerszámként, presztizstárgyként vagy speciális eszközként (hírnök jelvénye), és tartalmukat tekintve narkotikumként is szolgálhattak. Utánzataikat agyagból készült rhyton edények formájában a badeni kultúra különleges edénytípusai között találjuk meg (Horváth 2006a. 118., Horváth 2008. 195-196.). 28 Sherratt 2004. 381. Fig. 15.4., 15.5. Talán edénydepókként értelmezhető edénykollekciók még Csincse, Esztergom- Szentkirály-dűlő, Jánosháza-Fürdődomb, Kajárpéc-Pokolfadomb (Bondár 2001. 438. 10. jegyzet). A bolerázi kultúra az őskor időszakából a legkorábbi kultúra a Kárpát-medencében, amelynél a symposia szokása bizonyíthatóan megjelenik. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom