Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Néző István részét, amint erről a fennmaradt források beszámolnak (Szabó 1909. 17-19., 57., 122-125., 147-149., 181-184.). 1518-ban az országgyűlés határozatai megtartásának védelmére több főúrból álló tanácsot választottak, ennek tagja lett Várday Ferenc is. 1519-ben Frangepánnal, Szakmárival, Báthori Istvánnal és Szapolyaival együtt aláírt egy okiratot, amely szerint hűségesek maradnak II. Lajoshoz, és őt minden támadás ellen megvédik. 1522-ben Perényi Ferenccel, Perényi Péterrel és másokkal kötött szövetséget, hogy a királyt és egymást szóval és tettel segítsék. Várday utóbb ebből a szövetségből kilépett, mert nem akart előbbi szövetségeseivel, Szapolyaiékkal ellentétbe kerülni (Ernuszt 1939. 33-34.). A püspök politikai tevékenysége kapcsán említhetjük meg, hogy visszasegítette a havasalföldi trónra az elűzött IV. Radu fejedelmet, aki magyar támogatással vívta küzdelmeit a török befolyást érvényesíteni akaró ellenfeleivel. Az uralkodó 1523-as másodszori trónra kerülése alkalmából személyesen mondott köszönetét Várdaynak a támogatásért. Várday Ferenc és a parasztháború Várday Ferenc „közéleti” tevékenységeinek sorából leginkább a Dózsa-féle parasztháború leverésében vitt szerepét szokás kiemelni. X. Leó 1513. szeptember 3-án pápai bullát adott ki, s elrendelte azon országok számára a keresztes hadjáratot, amelyekre korábban Bakócz Tamásnak legátusi jogkört adott. 1514. április 3-án Simon modrusi püspök Bakócz Tamás kérésére hiteles másolatot készített a pápai bulláról Várday Ferenc erdélyi püspök számára. A Várday levéltár őrizte meg ezt a közjegyzővel hitelesített másolatot, mely a parasztfelkelés egyik legértékesebb forrása. A bulla eredetije nem maradt fenn. Hogy az átírás Várday Ferenc püspök számára készült, nem csak az bizonyítja, hogy a Várday levéltárból került a Zichy család levéltárába, hanem az is, hogy Bakócz április 25-i levelében említi az átírásban megküldött bullát (Érszegi-Kenéz-Solymosi 1972. 1014., Barta-Fekete 1973. 26.). Április 25-én Bakócz elrendelte a pápai bulla kihirdetését Erdélyben. Az egyes egyházmegyékben helynököket nevezett ki, rendszerint az illetékes püspököt, némi megszorítással azt is mondhatjuk, hogy ezekre ruházta át a legátusi hatalmat. Két ilyen megbízólevélről tudunk, az egyiket Várday Ferenc részére 1514. április 25-én állították ki, melyben őt teljes hatalmú legátusi helyettessé („locumtenes seu vicelegatus generalis”) nevezte ki Bakócz „az erdélyi tartomány”-hm (Jászay 1842. 254-258.). Bakócz a kinevező iratban felmagasztalta Várday Ferencet: „Erényed, erkölcseidnek becsületessége, tudományod, feddhetetlenséged és jóságod, valamint a szentséges pápa úr és az apostoli szentszék iránt való alázatosságod nem közönséges. ” (Jászay 1842. 255-258.) Bakócz, illetve az érsek nevében agitáló ferencesek helyett Várday és emberei hirdethették Erdélyben a keresztes had toborzására szóló felhívást. Az országban egyedül Erdélynek jutott az a kiváltság, hogy nem közvetlenül Bakócz bíboros emberei, hanem saját püspökének megbízottai toborozhatták az önkénteseket. A fent idézett okmány további részében Bakócz kifejti, hogy a tartományba különböző elfoglaltságai miatt személyesen nem mehet el, az Úr nevében Várday püspökbe helyezi bizodalmát, s a neki erre az esetre adott apostoli hatalomnál fogva őt felhatalmazza, hogy tartományában maga hirdesse vagy másokkal hirdettesse ki a keresztes hadjáratot. Megküldi neki az ólompecsétes pápai bulla másolatát, amelynek értelmében a püspök - mint az ő helyettese - oldhat és köthet, s az idáig oda beküldött vagy ezután beküldendő biztosaival rendelkezhet, a bevételekről elszámoltathatja, állásuktól megfoszthatja, s azt másoknak adhatja, nekik parancsolhat, s egyáltalán a szent cél sikere érdekében csakúgy megtehet mindent, amit jónak és célszerűnek lát, mintha ő maga személyesen volna ott. Előre is helybenhagy minden fenyítést, büntetést és 236
