Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Egy humanista főpap Benedek helyett királyi kincstárnokká nevezte ki Várdayt, aki akkor már választott váci püspök volt. Ekkor a munkácsi várat is a rendelkezésére bocsátotta (MÓL DL 82294, Zichy 1931. 366-368.). Kincstárnoki működéséről nem sokat tudunk. Nagy családi birtokaiból kölcsönt tudott adni az udvar szükségleteire vagy kölcsönt tudott szerezni, ami elősegítette karrierjét. Amikor a királyi udvar működésére pénzt vett fel Bakócz Tamás kardinális testvéreitől, az Erdődyektől, a kölcsönzött pénz biztosítékaként a Várdayak családi birtokát is lekötötte, ami ellen aztán 1510. március 4-én az apja a saját, és Ferenc testvérei: János, Mihály, Imre és Ambrus nevében tiltakozott Perényi Imre helytartó előtt (Zichy 1931. 367.). A kincstartóságot 1510. június 29-ig töltötte be, ekkor királyi parancsra visszaadta Batthyánynak. E tisztségétől való megválás után, korábbi elmaradt jövedelmei kárpótlásául, s a kincstárral szemben fennálló követelései kielégítésére, valamint az udvar részére biztosított kölcsönökért cserébe megkapta a munkácsi királyi vár jövedelmét, az október 7-én kelt rendelet szerint azzal a megkötéssel, hogy ebből fedeznie kell a vár javítását, helyreállítását (Zichy 1931. 367.). Várday a munkácsi várat kincstartósága után nem adta vissza, hanem zálogként megtartotta (Kubinyi 1981. 76.). Említésre méltó, hogy Várday Ferencet megelőzően az egyházi tisztséget is viselő kincstartók soha nem használták családnevüket, ő volt az első, aki így cselekedett, pl. 1510-ben ,,Nos Franciscus de Varda electus ecclesie Waciensisi thezaurarius regius’’-nak nevezi magát (Kubinyi 1958. 43.). Időközben váci püspökségében a pápa megerősítette, de ő a 6-7.000 forinttal többet jövedelmező erdélyi püspöki cím megszerzésére törekedett. A püspökség évi 24.000 forintot hozott 1516-ban, 1523-ban ezt a bevételt 20.000 forintra becsülték, 24.000 forint jövedelmet jelentett 1525-ben (Zichy 1931. 365., Fügedi 1981. 110.). A várható bevételt tekintve az erdélyi püspökség a negyedik volt az országban. Hivatalosan Várday 1513 júliusában került az erdélyi egyházmegye élére, miután kifizette a javadalmat bíró Perényi Ferenc kétezer forintnyi adósságát. A püspökség jövedelmét ugyanis Joannes de Fuxo, választott bordeaux-i püspök élvezte, aki azt 1508-ban Perényinek, a nádor fiának engedte át évi 1.000 forint nyugdíj fizetése ellenében. Csakhogy Perényi rosszul kezelte a püspökségjövedelmeit, s kétévi hátralékot halmozott fel de Fuxoval szemben. Ezt a terhet Várday Ferenc vállalta át, s fizette ki 1513-ban, Nagyboldogasszony ünnepe előtt (Zichy 1931. 368.). Miután Perényi Imre nádor lemondott, az udvarnál kedvelt Várdaynak nem okozott nagy nehézséget, hogy a királytól adománylevelet szerezzen erre a stallumra. A pápai megerősítés a püspökség megüresedésének megállapítása miatt később történt. 1514. május 11-én Várday Ferenc választott erdélyi püspök Végedi Imrének küldött levelet. Ebben provizorát kérte, hogy a bulla kiváltására küldjön ezer, de legalább 5-700 Ft-ot. Ezt azzal indokolta, hogy kitűnő alkalom kínálkozik most a bulla elhozására, mert Drágffy János Rómába készül. Zálogba ezüstedényeket fog adni (MÓL DL 8239). Várday Ferenc 1514. június 12-én a Rómába induló Drágflyt a megerősítő pápai bulla elhozatalával bízta meg (Zichy 1931. 368.). Várday Ferenc püspöki stallumának megerősítésre végül 1515. augusztus 13-án kerített sort X. Leó pápa (Tusor 2004. 114.). Püspöki felszentelése azonban csak évek múlva, 1517-ben történt. Várday működésének terepe tehát Budáról Erdélybe, Gyulafehérvárra helyeződött, s rá hárult a munkácsi királyi vár mellett a családi birtokok - mivel testvéreinek ő volt a tutora -, a több megyére kiterjedő bátmonostori uradalom és a kisvárdai uradalom vezetése is. Az egyes uradalmakat provizorokkal igazgatta. Várday Ferenc II. Ulászló halála után (1516) szakított korábbi udvari politikájával, és a nemzeti párt, vagyis Szapolyai oldalára állt, befolyásos főúrként szerepelt. A kiskorú II. Lajos idejében a fő- és köznemesek között, de a csoportokon belül is folyó hatalmi harcokból bőven kivette 235
