Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)
Horváth Ciprián A kengyelek felosztása Az egyes kengyelek hasonlósága oly mértékű, hogy a kutatásban felmerült már a köztük lévő kapcsolat lehetősége.55 A honfoglalás kori szakirodalom - noha többször csak érintőlegesen - más tárgyakkal kapcsolatban is foglalkozott az ötvösséggel, történtek kísérletek egy-egy műhely termékeinek meghatározására (pl. Mesterházy 1990.). A tárgyak nagyfokú hasonlósága valóban elgondolkodtató, azonban azt nehéz megítélni, hogy melyik jegy/ek együttes megléte, illetve a hasonlóság milyen foka56 alapján lehet két tárgyat azonos mühely/mester termékeinek meghatározni. Ez a poncolt technikával készült ötvöstárgyak esetében ütközik a legnagyobb nehézségbe, hiszen ezek között még az egymás mellett készült darabok sem lehetnek azonosak.57 A legmegfelelőbb módszernek az tűnik, ha több szempont alapján mérlegeljük a lehetőségeket, esetünkben a kengyelek típusát, a mintakincset, a technikai kivitelt, valamint a lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését.58 E kengyelek esetében a legfontosabb szempont maga a berakás. A szárak díszítésének tekintetében egymáshoz legközelebb a beregszászi és a kolozsvári darabok állnak. Mindkét esetben a szárak külső oldalának széléhez közel helyezkedik el az egybefüggő lemez keret, benne a levél alakú berakásokkal (előbbi esetében kb. 22-24, az utóbbinál 19). A Zápolya utcai kengyel fülén karéjos oldalú berakás látható, ez a részlet a másik kengyelpáron - annak rossz megtartása miatt - sajnos nem vizsgálható. A levélmintás díszítőrendszer egyszerűbb - vonalas kerettel ellátott, bronzból készült - változata a Sárrétudvari-poroshalmi kengyelről ismert, ám itt a fület háromágú vonalas csokor és egy-egy levél teszi díszesebbé. Ugyancsak egybefüggő keretben, ám kevésbé szabályos sorozatban találhatók a tarnaörsi kengyelen a - többihez viszonyítva kerekdedebb - berakások, melynek fülét 3-3 levélke díszíti, és berakott a kengyel hátoldala is. Az összefüggő keretbe foglalt berakás megtalálható a rakamazi és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, egyszerűbb kivitelű kengyelen is (22, illetve 18 levél). A keret itt a szárak belső oldalára támaszkodik, így biztosítva helyet a külső oldalon lévő ívelt, horgas végű mintának. Ez utóbbi a rakamazi kengyel esetében a szár csaknem teljes hosszán fut, míg a másik példánynál mintegy jelképes: csupán a szár és a fül találkozásától indul. Mindkét kengyel fülén egy-egy levél alakú berakás látható. Az enyhén ívelt, horgas végű minta a már említett darabokon kívül megtalálható a balkányi és a Sárrétudvari-hízóföldi kengyeleken. Nagyfokú hasonlóság fedezhető fel a tarnaörsi és a Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű kengyelpárjának fülén elhelyezkedő félkör, illetve levél alakú, egyenes vonalban elhelyezkedő berakásoknál, melyek a kengyelek fülének karéjos kiképzéséhez igazodnak. Mindkét esetben a hátoldalon is található berakás. 55 A Kolozsvár-Zápolya utcai kengyel kapcsán: László 1943. 18. 56 „... a régészeti leletanyagban tökéletes, 100 százalékos azonosság természetesen nincsen s nem is várható. ... Az ‘azonosságok’, illetve ‘hasonlóságok’ elvileg több, esetleg egymással is kombinálódó okra vezethetők vissza: egyidejűség vagy egymásutániság, műhelyazonosság vagy -folytonosság, netán egyszerű másolás vagy közös forrásból való merítés. Jelentőségük abban áll, hogy a(z igen) nagyfokú egyezés megengedi a feltételezést: akár egymásutániság, akár (viszonylagos) egyidejűség volt is a készülésük között, mindenképpen kellett, hogy legyen egy közösen használt, a készítő mesterek szeme előtt álló, konkrét minta, prototípus, (ha nem éppen az egyiket a másikról másolták, ami - néhány, egészen különleges kivételtől eltekintve ... - valószínűleg mindig is igazolhatatlan marad).” (Bálint 2004. 377-378.) 57 „Még egyetlen műhelyen belül is, az egymás mellet dolgozó két cizellőr munkája sem lehet teljesen azonos!” (Fettich 1974. 69.) Nem ismerjük az egykori mesterek szemléletmódját sem, bizonyos esetekben vagy bizonyos tárgyak, tárgytípusok kapcsán, talán a kivitelezés fizikai korlátái mellett nem is törekedtek arra, hogy egymással megközelítőleg „azonos” darabokat vagy sorozatokat hozzanak létre. 58 A lelőhelyek természetesen csupán arról tájékoztatnak, hogy hol került sírba a tárgy. 68
