Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Régészet - Németi János: A Hajdúbagos/Pişcolt-Cehăluţ csoport
A Hajdúbagos/Pi$colt—Cehälut csoport A Mezőfény-Várkúti kert, valamint a Kaplony II. raktárleletből származó tőröket (Németi 1978. 115. 11:5 kép, Bader 1983. 53: 1-34. kép) Kacsó K. az ún. Rozavlea típusú tőrök típusába sorolta (Kacsó 1993.) és a RB D - Ha A1 közé keltezte. A Kaplony II. bronzdepó Kaplony/Kálmánd település közvetlen szomszédságából került elő, az Ecsedi-láp szélén, így a két objektum között - hasonlóan a mezőfényi objektumokhoz - összefüggést feltételezhetünk. A fent említett bronztárgyak általában hosszabb periódusra jellemzőek, és egészében az RB C/D - Ha A1 közé keltezhetők, amely „in grosso modo” megfelel a Hajdúbagos/Piskolt-Cehálut csoport idejének. A Hajdúbagos/Pi§colt Ce h á 1 u t csoport kapcsolatrendszerében bizonytalannak tűnik a Berkesz kultúrához való viszonya (Kemenczei 1984. 28-38., Kalicz-Koós 1997. 66-71. - Oszlár- Nyárfaszög település), amely időben követné az általunk említett csoportot. Egyes vélemények szerint a Berkesz kultúrát teljesen át kellene értékelni és más kapcsolatrendszerbe helyezni (Tóth- Marta 2005., Nagy 2007. Fig. 1.). Hasonlóan problémás a csoportnak az Igrita csoporthoz való viszonya (Chidio$an-Emődi 1982., Chidio$an-Emődi 1983., Vasiliev 1995. 93-98., Vasiliev 2004. 133-136., IstTrans 2003.), amely utóbbi csoportot V. Vasiliev a RB D és a Ha A közé keltezett. Szeretném megjegyezni, hogy az Igrita csoport jellegzetes, belül „csillaggal” díszített, magas fülű lapos csészéje H aj dúb ago s/P i § с о 1 t-C e h ä lu t leletekkel együtt (?) megtalálható Csomaköz-Bere, Szaniszló területén is (Kovács gyűjtemény 1977, ltsz. 31.273/1.,2. - Szaniszló V. lelőhely). Úgy tűnik, hogy az Igrita csoport zárt település együttesei egy külön földrajzi zónában összpontosulnak, kapcsolataik inkább déli irányúak. Rokonságot mutatnak a Susani típusú leletekkel (Gumä 1993. XIX: 12-17., Gumä 1995., Gumä 1997.) és szerintünk fiatalabbak, mint a Hajdúbagos/Pi§colt- Cehälut csoport (kultúra). Az általunk tárgyalt csoport (kultúra) elterjedési területén az anyagi kultúra egységesnek mutatkozik, valószínűleg azonos népesség hagyatékát képezi. Ezt a feltételezést támasztja alá a temetkezési rítus (hamvasztásos umás sírok). Kisebb helyi sajátosságokat mutatnak a Nagyvárad- Bihar valamint a magyarországi Hajdú-Bihar megye területéről származó leletek, amelyek mind a kerámiaformákban, mind a díszítőmotívumokban közel állnak az Egyek típusú leletekhez (pl. Nagyvárad-Rulikovszky temető edényei), amelyeket elsősorban temetkezésekből ismerünk. Nyitott kérdés továbbra is, hogy az általunk pre-Gávának meghatározott leletegyüttesek a Hajdúbagos/Pi§coIt-Cehalut csoport (kultúra) egy későbbi fázisát jelentik-e vagy már inkább a Gáva kultúra fiatalabb szakaszát jelzik (ez esetben Gáva I. lenne? - Kacsó 2007. 56.). Az mindenképpen érdekesnek tűnik, hogy ebben a horizontban még importként megtalálható a Felsőszőcs kultúra kimetszett kerámiája, ami azt jelenti, hogy ez a kultúra szinte változatlanul él tovább, míg a kialakult Gáva kultúra egységes leletanyagában már nem fordul elő. A felsorolt edénytípusok meghatározásánál arra törekedtünk, hogy a megszokott régészeti tipológia mellőzésével a kerámiának a mindennapi életben betöltött esetleges szerepét vegyük figyelembe. így elkülönítettük a főzőedényeket, a tároló és az ételek feltálalására használt tálakat, ivóedényeket, a hordozható tűzhelyeket, valamint az egyedi agyagtárgyakat (Csupor-Angyal 1988., Kresz 1991. 524-598.).6 6 A magyar szakirodalomban meggyökerezett és a mai napig is használják az „ urna ” típusú edény fogalmát, amely általában nagyobb bikónikus vagy gömbös testű, ívelt nyakú edényre utal, kihajló peremmel és a nyak alatt az esetek többségében elhelyezett füllel. Ez a fazék típusú edény szerintem csak akkor nevezhető urnának, ha a funkciója temetkezésre utal és a hamvasztásos sírok esetében az elhunyt csontjait tartalmazza. Valójában az urna a betöltött szerepe (funkciója) szerint lehet bármilyen edényforma. 43
