Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Művészettörténet - Terdik Szilveszter: Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669--1743) korában
Terdik Szilveszter A tervek szerzőségének meghatározásában stíluskritikai megfontolások segíthetnének még. Rentfort Kristóf neve ugyan nem ismeretlen a szlovák művészettörténeti kutatás előtt, mivel nagyszámú, rá és családtagjaira vonatkozó anyakönyvi adatot publikáltak már, de arra vonatkozó forrást, hogy hová és mikor készített még oltárt, eddig nem közöltek (Petrová-Pleskotová 1970. 231.).42 Azt tudjuk még, hogy 1721 és 1723 folyamán a pozsonyi Szent Márton templomban dolgozott (hogy pontosan mit, nem közük), az 1730-as években több munkát végzett a városháza számára is.43 A terveken szereplő oltárokhoz nagyon hasonló stílusúnak tűnik a privigyei (Prievidza, Sk) plébániatemplom déli, Szűz Mária mennybevételére szentelt mellékoltára (19. kép), amely állítólag a XVII. század végén készült, valamint a XVIII. század elejére datált főoltár szerkezete (Súpis II. 1968. 571.). Rokon munkának tűnik a még 1697-ben, minden bizonynyal Pozsonyban készített, a csallóközi Jókán (Jelka, Sk) fölállított főoltár, bár mestemév még ebben az esetben sem ismert.44 A tervezett oltárok a privigyei és a jókai (20. kép) példákkal nem csak szerkezetükben, hanem az akantuszos ornamentika részleteiben (például az alsó szint külső szobrai fölé szánt akantuszok kialakításában) rokonságot mutatnak, ami - hogyha a két idézett példa datálása valóban helytálló - nem feltétlenül azonos mesterre, hanem inkább közös műhelyhagyományra utalhat. A kaplonyi oltárok elemzését erősen nehezíti, hogy ma még töredékeik sem ismertek 45 A szerződések adatai és a tervek stílusa alapján biztos, hogy Károlyi a nagyobb szabású munkákhoz, kezdetben az ország nyugati felében, Pesten és Pozsonyban dolgozó mestereket foglalkoztatott. Valószínűleg pragmatikus megfontolásoknak - és nem személyes stíluspreferenciáinak - köszönhető, hogy az északkelet-magyarországi városokban is dolgozó mestereket mellőzte, hiszen birtokszerzeményei és országos elfoglaltságai alapvetően Felső-Magyarország nyugati feléhez kötötték, ezért 19- kép Szűz Mária mennybevétele oltár: Privigye, plébániatemplom Fig. 19 Altar, Ascension: Privigye, parish church 43 Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert, de azt lehet tudni, hogy 1714-ben nősült (Malikova 1983., Petrová- Pleskotová 1972/74. 296., Horváth 1978. 190.). Aggházy Mária még csak a fiára vonatkozó adatokat ismerte, Reszfort névváltozatban (Aggházy 1959. 261.) 43 1739-ben a Dómban lévő Szt. Anna kápolnában restaurál három szobrot, 1745-ben szintén városi megrendelésre készített egy kálváriát (Fidler 1997. 231.). 44 A szlovák műemléki topográfia szerint az oltárt 1697-ben állították, bár 1759-ben, majd a XIX. században megújították (Súpis 1967. 522.). Egy helytörténeti munka azt is tudni véli, hogy a pozsonyi klarisszák főnöknőjének, Wolf Klárámak az adománya (Fellinger 1997. 6.). Az egész oltárt ábrázoló fotó: Görföl-Kovács 2008. 45. 43 Kaplonyból került az utóbbi években a Szatmárnémeti egyházművészeti gyűjtemény kiállítására az az egykor szószékhez tartozó evangélista szobor, amelyet a XIX. század folyamán Szent Péterré alakítottak. Nem biztos, hogy a XVIII. században is Kaplonyban volt. Restaurálás előtti képe: Muhi 2001. 46. 358
