Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Zsoldos Ildikó: Az 1905-ös és az 1906-os szabolcsi választások és győzteseik
Zsoldos Ildikó jellegén túlterjeszkedve, politikai s csak a nép nyugalmának és békéjének megzavarására vezethető tüntetések vagy gyülekezések is terveztetnének, az ilyenek nem engedélyezendők és amennyiben bejelentés nélkül kíséreltetnének meg, vagy ha az engedélyezett ünnepélyen izgató beszédek tartatnának, azok a jelen levő hatósági közeg vagy csendőrség által megakadályozandók és a gyülekezet vagy körmenet azonnal feloszlatandó. ” (SzSzBML IV. В. 401. 4. d. 146 sz. Ein.) Hrabovszky Guidó lelkes előadását 1906-ban a kisvárdai polgárság a nagyvendéglőben, a himnusz eléneklése után élvezhette (Kisvárdai Lapok 1906. március 18.). Meskó Nyíregyházán a rendező bizottság elnökeként pedig záróbeszédet tartott {Nyírvidék 1906. március 18.). (A nyilvános ünneplés tilalma esetén a Szózat eléneklését tervezték az evangélikus templomban lezajló istentiszteletet követően.) Újfehértón dr. Mezőssy Bélának a városháza dísztermében elhangzó szónoklatát tapsvihar követte, majd Szunyoghy Bertalan lépett az emelvényre, s Mezőssyt újból kikiáltotta a kerület képviselőjelöltjéül. A képviselőktől a helyi elit (melynek általában ők is tagjai voltak) elvárta a kapcsolattartást, melyre a vármegyei közgyűléseken, bizottsági üléseken túl különféle mulatságok, bálok keretei között került sor. Ezeken a rendezvényeken illett „felülfizetni”, a pluszbefizetéseket hírlapilag köszönték meg. Ez is egyik eszköze volt a népszerűség fokozásának. Például a kisvárdai tanítói járáskor mulatságát követően a Kisvárdai Lapokban Nyilvános köszönet cím alatt olvashatóak a vendégek felülfizetései, többek között Hrabovszky Guidó és dr. Horváth József 20-20 koronával. Hrabovszky a kisvárdai ev. ref. egyház 1906. január 28-i bálján is nagyvonalú volt {Kisvárdai Lapok 1906. február 11.). A nyírbátori választókerület 48-as Függetlenségi Pártjának táncmulatságán Uray Miklós felesége, mint bálanya 94 koronával „fizetett felül”. A rendezvény fényét emelte, hogy a nyírbátori képviselőt testvérbátyja is elkísérte az estélyre {Nyírvidék 1905. március 12.).60 Az adományozás jó reklámnak bizonyult, főleg közvetlenül a választások előtt. Dr. Meskó László például 1905. január elején a rendőri önsegélyező egylet pénzalapját 20 koronával toldotta meg, mely támogatást Kertész Bertalan egyleti igazgató (Nyíregyháza város rendőrfőkapitánya) a Szabolcsban hálásan nyugtázott {Szabolcs 1905. január 7.). Hrabovszky Guidó 70 koronával próbált könnyíteni a kisvárdai szegények sorsán {Kisvárdai Lapok 1906. február 11.). Az országgyűlési képviselőktől azok a választópolgárok is elvárták a „törődést”, akiket ugyan nem sorolhatunk a helyi elit körébe, de rendelkeztek a választói jogosultsághoz szükséges kellékekkel. Nekik a honatyákkal való találkozásra képviselői beszámolók alkalmával nyílt lehetőségük, ahol természetesen az elit is megjelent. 1906-ban például Hrabovszky Guidó február 25-én Kisvárdán {Kisvárdai Lapok 1906. február 25.), Kállay Leopold március 6-án Nyírbogdányban {Szabolcs 1906. március 10.), 7-én Kemecsén az ev. ref. iskola termében és udvarán tartott beszámoló beszédet {Nyírvidék 1906. március 11.). Dr. Mezőssy Béla március végén Nagykállóban {Nyírvidék 1906. március 25.), Uray Miklós április elején Nyírbátorban foglalta össze addigi képviselői tevékenységét {Nyírvidék 1906. április 8.). Ezeken a beszámolókon a választópolgárok ismét bizalmat szavaztak exképvi selőj üknek, s újra őket jelölték. Vizsgált személyeink közül az 1910-es választásokon hárman (Mezőssy, Meskó és Pap) szereztek újra képviselői mandátumot. Kállay és Uray nem indult 1910-ben. Hrabovszky igen, de alulmaradt a Nemzeti Munkapárt jelöltjével, Lipthay Bélával szemben.61 6® Uray Imre „felülfizetése” 17 korona volt. 61 1913-ban, amikor a szintén kisvárdai dr. Vadász Lipót, a nyírbátori kerület nemzeti munkapárti képviselője lemondott mandátumáról, Hrabovszkyt a párt ismét csatába indította. 1913 júniusában meg is nyerte a nyírbátori választást, de győzelmét csak néhány héttel élte túl. 1913. július 12-én meghalt (Néző 1998. 527.). 306
