Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Egy humanista főpap a Bomemissza-féle nyomtatvány nagyobb részét, dátum nem található rajta, de a püspök elhunyta után, Várday Ferenc halála alkalmából készült. A pécsi származású Bornemissza Bolognában tanult, később erdélyi püspök lett, feltehetően testvére lehetett Bornemissza Gergelynek, Eger egyik hős védőjének. A harminc nyomtatott lap terjedelmű írás az 1524-ben elhunyt püspök életéről és tetteiről emlékezik meg. A Bornemissza által írt megemlékezés a püspök dicső érdemeket kivívott elődeivel kezdődik. A visszatekintésben először Várday János fia, Domokos kerül előtérbe, ő volt az erdélyi főpap ükapja. Külön-külön szól még az író Várday Simonról, Ferenc nagybátyjáról, aki részt vett Szabács bevételében, Várday Mátyás boszniai püspökről, aki szintén Ferenc apjának volt testvére. Bornemissza még egy főpapot, Várday István bács-kalocsai érseket, bíborost emelt ki a családból. Főleg István építkezéseit állította középpontba, a bácsi vár és a főszékesegyház munkálatait. A dicső elődök felsorakoztatása után tér rá a fő témájára, Várday Ferenc életének bemutatására. Érdekes, hogy nem szól a püspök bolognai tanulmányairól, holott maga a megemlékezés is Bolognában készült. Kiemelte a parasztháborúban vitt szerepét, a Szapolyai és Báthori István közötti közvetítő tevékenységét, azt, hogy visszasegítette a trónra az elűzött IV. Radu havasalföldi fejedelmet. Méltatta a kisvárdai családi vár megerősítését, amelyet még István érsek kezdett meg, azonban az erdélyi püspököt megakadályozta a halála abban, hogy ezt a munkát befejezze. Bornemissza az írása utolsó harmadában a szokásos humanista stílusban, konkrétumokat nem említve dicséri Várday Ferencet. A Bomemissza-féle gyászbeszédet több mű követte, ezek közül emelem ki az 1526. április 8-i levelet. Ebben Bornemissza tudatta Várday Mihállyal, az elhunyt Ferenc püspök fivérével, hogy a püspökről szóló emlékbeszédhez csatolja Bocchi ezzel kapcsolatos írásait. Bocchi a bolognai egyetemen 1508-tól 1562-ig tanított, és sok magyarral - köztük a Várday család tagjaival - megismerkedett. Első írása egy 1525. október 22-én kelt levél, melynek címzettje Várday Mihály. Pattantyús Manga feltevése szerint valószínűleg nem ekkor íródott, hanem korábban. A keltezés szimbolikus, ugyanis Várday Ferenc halálának egyéves évfordulójára utal, mivel a püspök testamentumának októberi dátumát látjuk viszont (Pattantyús 2000. 17. jegyzet). Ebből az írásból kiderül, hogy Mihály öccse, Ambrus is Bolognában élt, Bornemisszához hasonlóan ugyancsak Bocchinál lakott és tanult. Ehhez a levélhez csatolta Bocchi az általa megfogalmazott, Várday Ferencre emlékeztető epitaphiumot, valamint a püspök sírjához intézett epigrammáját. Ez a két alkotás megtalálható a nyomtatványban. A sírfeliratot verzálissal szedték, az epigramma öt disztichonból áll. A sírfelirat, mint műfaj érdemel itt említést, mely ez esetben nem mint valóban ezt a funkciót betöltő írás vehető számba, hiszen nem a Bocchi által írt szöveg került fel a püspök gyulafehérvári sírjára. A Bocchiféle epitaphium kéziratban is fennmaradt a római Biblioteca Angelicában (Révész 1933. 26.). Várday Ferenchez kötődik az a nyomtatott búcsúlevél, amely a Magyar Országos Levéltárban található (MÓL DL 82567). Ezt a Szentiélekről elnevezett ispotályos rend nagymestere, Alexander de Neronibus adta ki. A nyomtatott lapban a kedvezményezett részére kihagyott helyre kézírással Várday Ferenc neve került be. Ajeles művelődéstörténeti emlék dátuma 1521. március 4. Az oklevél a Várday család irataival került a Zichyekhez, és onnan az országos levéltárba (Borsa 1992. 237-250.). A gyulafehérvári püspöki udvarban Várday Ferenc korában a tudományok és művészetek iránt jobban érdeklődtek, mint a politika iránt. Előtte olyan jeles alakok éltek ott, mint Kálmáncsehi Domonkos, Bachkay Miklós és Geréb László. Püspöksége alatt - a már említetteken kívül - a humanizmusnak több jeles alakja talált itt pártfogóra. Az Itáliában tanult Beregszászy Imre kanonok, Rákosi Menyhért, a szabad művészetek doktora, kanonok és káptalani főügyész, Csesztvei Barlabásy János, aki 1508-ban a bolognai gimnáziumban tanult, majd székesegyházi főesperes, később Csanádi püspök lett, Budai Udalrik humanista költő, legfőképpen pedig Lászói János telegdi főesperes, 251
