Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)
Történelem, helytörténet - Néző István: Egy humanista főpap. Várday Ferenc élete és tevékenysége
Néző István Istvántól száz forinton ötven keresztest, Székely György bűntársait, különböző urak jobbágyait. ” (Barta-Fekete 1973. 218., Érszegi-Kenéz-Solymosi 1972. 1021, 1025-1026.) A váltságdíj összegéről nem rendelkezett, így Várday azt kérte, hogy a pénzt a szentlászlói vagy a fogarasi dézsmából fizessék ki az uraknak. Arra, hogy ez megtörtént, bizonyság Várday augusztus 13-ai levele, amelyben az összeg kifizetése felől az utolsó intézkedéseket megtette, utalva arra, hogy a jobbágyok kiváltása már végbement. Mindez azt is bizonyítja, hogy a felkelők kivégzése, megfeszítése nem volt olyan tömeges, mint azt beállítani szokták. Várdaynak a parasztfelkelésben vitt szerepét Taurinus megverselte, a püspök sírfeliratán pedig ugyancsak megörökítették: Ritka dicsőségű Várdai műve ez itt ...megmenté a szabadságot: leveré a parasztok háborúját... (Nemeskürty 1972. 184.) A felkelés leverése érdekében Várday költségekbe verte magát, s ráadásul a parasztháború után a károk rendezése is feladata lett. Ez az 1514-es dekrétum szerint a parasztokra hárult volna, ám minden nemes védte a maga jobbágyát, hiszen ez saját érdeke volt. Több olyan irat maradt meg, amelyben a Várdayaknak nyugtatványt adnak arról, hogy ők fizették ki a jobbágyok által okozott károkat. A Várdayak igyekeztek elkerülni a jogi bonyodalmakat. Várday János fogalmazott úgy 1517. március 15-én Ferenc püspöknek Bátmonostorról írt levelében, hogy: „Ha Krőzus kincse a mienk volna, az sem volna elég a kifosztott nemesek kívánságainak teljesítésére...szegény parasztok már nem képesek eleget tenni a kért fizetéseknek, mivel a megelőző időben minden javukat elrabolták, ...így hát ezek a szegények, és én is velük, arra kérjük uraságodat, hogy e nagy szükségükben a következő fizetendőkből valamiképpen engedjen el bizonyos összeget.. ” Várday János levele végén arra kérte még testvérét, hogy adjon neki igáslovakat, „ ...mivel ha valahova el kell utaznom, kímélni szeretném szegény jobbágyok lovait... ” (MÓL DL 82473, közli Barta-Fekete 1973. 289.). A Várday család jól tudta, hogy ha jobbágyaik jószágát, vagyonát a kártérítésekre elveszik, akkor ők maguk, a nemesek is megsínylik, hiszen nekik kevesebb vagy éppen semmi adó nem marad. 1517 márciusában két, magánhasználatra készített listán a károsultak tucatjait nevezte meg Várday Ferenc kérésére egy íródeák. Az összeg több mint ezer forint jóvátételi teherről ad számot. Ekkor már a nevezettek majd mindegyikével létrejött az egyezség, ami nagy erőfeszítést kívánt a családtól, illetve a Várday család jobbágyaitól. Várday Ferenc, a humanista A püspökhöz közvetlenül kötődő humanista-reneszánsz emlékek Várday Ferenc humanista, mecénási ténykedései leginkább az egyházi stallumához kötődnek, noha a családja jelentős világi birtoktestekkel is rendelkezett. FIáromféle módon közelíthetjük meg a kérdést, hogy a püspököt valóban érdemesíthetjük-e a humanista jelzővel. Elsőként azt kell vizsgálnunk, hogy melyek azok az alkotások, emlékek, amelyeket közvetlenül a főpap hozott létre vagy az ő utasítására készültek el, valósultak meg. Másodsorban azt kell néznünk, hogy kik azok az alkotók, melyek azok a művek, akik/amelyek közvetetten a püspökhöz kötődnek. Ezek az alkotók bizonyos értelemben Várday Ferenctől függtek, illetve az általuk létrehozott müvek róla szólnak, őt dicsőítik. Harmadsorban fel kell derítenünk azt a tárgyi környezetet, amellyel a püspök körülvette magát, s meg kell vizsgálnunk, hogy az mit árul el tulajdonosáról, birtoklójáról, használójáról. 238
