A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - Bene János: Ötven év tárgyai

2. „Mi akadályozta a múzeum évek óta központi feladatát képező teljes leltározás végrehajtását?" 3. Közölni kellett e lemaradás megszüntetésének legszorosabb és legrövidebb határidejét. A többi kérdés a revízióról, a leltározás befejezéséhez szükséges esetleges segítségről, a könyvtári nyilvántartásról szólt, majd a legutolsó, a 7. pont arról rendelkezett, hogy a leltározási hiányosságok megszüntetéséig a kutatómunkát fel kell függeszteni, az elmaradásban lévő kutató úgynevezett kutatási B témájának kifizetését meg kell szüntetni, az ilyen kutató sem belföldi, sem külföldi kiküldetésre nem engedhető el. Dr. Csallány Dezső válasza 1958. március 5-én kelt. Közölte, hogy az adatok a leltári bejegyzéseknek megfelelnek. A 2. pontra az alábbiak szerint válaszolt: „A teljes leltározás végrehajtásának következő akadályai voltak. A múzeumunkban korábban szakosított leltározás nem volt. Az anyag nagyobb része rendezetlen, konzerválatlan és restaurálatlan állapotban feküdt a zsúfolt raktárakban, szinte hozzáférhetetlenül. A szakosításhoz szükséges leltárkönyvek nem voltak. Az egyes szakgyűjtemények leltározásához értő szakember nem volt. Az 1955. évtől kezdve megindult az összes gyűjteményág anyagának alapvető rendezése és szakosított leltározása... Az 1957. évben teljesen befejeződött a szakosított leltározás: a képzőművészeti, az iparművészeti, a helytörténeti és a néprajzi gyűjteményeknél..."

6 Az 1958 és 1963 közötti gyarapodás már sokkal visszafogottabb volt (1958-ban 13 darab, 1959-ben 5 darab, 1960-ban 13 darab, 1961-ben 2 darab, 1962-ben 24 darab, 1963-ban pedig 20 darab), bár néhány nagyon szép tárgy gazdagította a gyűjteményt. Ezek között van az 1958. december 17-én Nagykálióban Szondy Györgytől vásárolt mennyezetes ágy (58.3.1.1-9.). Történetéről az alábbiakat jegyezte fel a leltárkönyvben Nyárády Mihály: „Szondy György és atyja Szondy László szerint a XVIII. századból való. Az ágyat mindig a család legidősebb fiú tagja örökölte. A használatával azért hagytak fel, mert Szondy Lászlóné félt tőle. Olyan, mint egy ravatal - szokta mondani. A körülmények mérlegelése után legvalószínűbbnek látom azt, hogy egy anyai ősapjuktól örökölték. (Talán egy salétromházbeli inspektortól, Hamvai Szabó Jánostól, aki 1835-ben halt el Kallóban.) Amennyiben az oszlopok pontosan egy méteresek, teljes bizonyossággal el lehet mondani, hogy a méterrendszer megalkotása utáni időben készítették. S amennyiben a rendszer magyarországi elterjedéséhez is évtizedek voltak szükségesek, készítését az 1810-1820. közti évek egyikére helyezem." Ez az ágy napjainkban Tiszabercelen, a Bessenyei emlékházban áll (3. kép). Az azokban az években leltározott tárgyak jó részét még a régi városi múzeum anyaga, régebbi adományok alkották. Ezért is kerülhetett melléjük az „Ajándék ismeretlentől" bejegyzés. E mellett szerepeltek frissen ajándékba kapott vagy vásárolt tárgyak is. 13 képes levelezőlapot leltározott ide Nyárády Mihály, melyeket később a történeti dokumentum gyűjteménybe írtak át. 1963-ban került a leltárba az az addig leltározatlan taplósapka és bőrszatyor (63.1.1-2.), melyek a múzeumalapító Jósa András ismert tárgyai voltak. A következő nagy leltározás - 130 darab 1964-ben történt. A gyarapodás nagy részét még mindig a régi, a néprajzi leltárkönyvből átvett tárgyak, elsősorban fegyverek képezték. Az azonosítást tovább bonyolította, hogy ezek eredetileg főként a Saáry-féle gyűjteményben

7 voltak, onnan kerültek 1926-ban a Városi Múzeumba, majd a múzeumok egyesítésekor a néprajzi gyűjteménybe. Legtöbbjük - 15 darab - pisztoly (64.2.1-64.15.1., 67.37.1.). A Saáry gyűjteményből származhatnak, bár ezt csak valószínűsíthetjük, hiszen a „Megszerzés módja és ideje" rovat abban az évben Jósa András Múzeum irattára: 129/1958. Saáry Sándorról lásd L. Nagy Márta tanulmányát a jelen kötetben!