A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Gyűjteménytörténet - L. Nagy Márta: Saáry Sándor

Egyszerre egy éles fütty hangzott végig az erdőn. Erre a hangra a haramiák felugráltak, a bográcsot, a boros csutorát a már készen álló verembe elrejtették s fegyvereiket felkapkodva különféle irányban elszéledtek az erdőben. Ugylátszik, hogy a kiállított őr észre vette a batár közeledését. Az utasok már gyertyát is gyújtottak, azt is csak inkább azért, hogy a férfiak megvizsgálják fegyvereiket, hogy jól van-e a lőporserpenyője felporozva. E közben látván a grófnő, hogy lovagja mily gyönyörű török müvü ezüst és arany tausisás Vénus csillaggal és félholddal, égetett arany díszítéssel és a törökök szent kövével - malahittal — díszített kovás pisztolyokat vizsgálgat, ő is a batár egyik titkos rejtekét felpattantva, abból egy pár filigrán müvü fém fogantyuju kerek öblű trombon, kovás, női pisztolyt vesz elő s büszkén mutatja a lovagnak, kinyújtva azokat a kocsi ablakán, hogy azokban ő is gyönyörködjék s monda: én sem szoktam ezek nélkül utazni. Már az erdő közepén tul voltak, midőn a batár előtt lovagló vén huszárt egy hangos „ Hocci 'Balog 'pézödet! " kiáltással egy szűrös alak feltartóztatja - lova kantárát megragadva - de a másik pillanatban a vén huszár rettenetes kardvágásától ketté hasított fejjel esett össze a ló lábai elé. Ugyanakkor egy pisztolylövés éri jobbról az ágaskodó lovon ülő öreg huszár lábát. De ugyanazon időben a lovag pisztolya is eldördült s a bandita, ki a huszárt megsebesité, holtan esett össze. Erre az erdő különböző pontjairól fegyverropogás hallható, de amelyet tul harsog a batár mögött lovagló fiatal Mihály huszár nagy öblű fickókkal (apró golyókkal) megtöltött bronz trombon puskája. A fiatal huszár kis idő múlva vágtatva éri el a batárt és dicsekedve mondja: No egynek megkönynyitettem az ágya szalmáját, a másik meg kardom elé került, no de az is arról koldul haláláig. 0 nem tudja mi történt ott elöl a határnál, csak midőn lova felhorkan s kétszer is oldalt ugrik. Csak akkor látja hogy két mozdulatlan alak van a földön. Jól megnézi őket s aggódva kérdi, hol van az apám?, nem történt-e baja? Erre megszólal a vén huszár: Az a beste lélek kilyukasztotta a kordován csizmám szárát, érzem rajta a lyukat. Erre a fiatal huszár gyengén megöleli apját s az inas segítségével leszállítják a lóról s a grófnő parancsára a határban helyezik el. De az öreg huszár még sebesülten is segítségére akarván lenni a grófnőnek, a nyeregkápa mellől a pisztoly tokból kiveszi két rézveretes pisztolyát s csak ugy helyezkedik el a batárba. Az öreg huszár lovát a fia fogja vezetékbe. A lovakat gyorsabb menésre késztetve csakhamar elérik az erdőkerülő házát. A kerülőné, megtudva mi a baj, a közeli sziksós tóból, amelyet ma sóstónak neveznek egy dézsa vizet hoz s az öreg huszár sebesült lábát megmossa. A lovag is megnézi a sebet s látván hogy a gömbölyű golyó nem hatolt mélyen be, sőt felső része ki is látszik, mondja a huszárnak: Maradj veszteg, kiveszem a golyót a lobodból hamarább, mint egy rossz felcser. Vadászatokon sok megsrétezett hajtóból szedtem ki a srétet és zsebkésének egyik pipaszurkálójával oly ügyesen kigördité a sebből, hogy egy felcsernek is becsületére vált volna. Ezalatt a kilőtt fegyverek újból megtöltetnek s a felkelő hold fényénél már gyorsabb tempóba megy az utazás. Kiérnek az erdőből a kótaji utra s majd végre a buji „ törik-szakad" csárdánál váltott lovakat fognak a batár elé. Onnét már az összes társszekerekkel és az összes cselédséggel együtt folytatják utjokat a tiszamenti kastély felé. A V...-Í kastély elé hajnalban érkeztek meg, ahol az öreg gróf nagy nyugtalansággal fogadta őket. A lovagnak kézszorítással fejezte ki felesége iránti lovagiasságát; míg a lovag elgondolkozva hallgatott... Aznap a nyíregyházi erdőben két halottat földeltek el, de hant nélkül s levelekkel fedték be a sírt. Senkisem tudja kit földeltek el, és senkisem tudja ki földelte el őket. Ilyen eset többször is előfordult egy évszázaddal előbb a nyíregyházi erdőben, de a rosszat hamar elfeledjük... A lovag a tiszamenti kastélyban egy hétig időzött. Ezalatt vadászattal, csolnakázással, halászattal s kirándulásokkal töltötte idejét a fiatal grófnő társaságában. A maróthzugi és a tiszántúli Tód erdőben - hol a vadmacskától kezdve a vidráig mindenféle vad akadt - töltötték többnyire idejüket. A maróthzugi és a Tód erdői nyolcszáz éves tölgy erdő, mely igazi ős erdő volt, sok olyan