A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

Amennyire a képeken kivehető, az egyszerű kerek gyűrűk mellett köves és pecsétgyűrűk is előfordulnak. Viselet-együttesek Egy öltözék jellegét mindig a különböző formájú, színű és mintájú ruhadarabok együttese adja meg: ezek összeillő vagy kevésbé harmonizáló voltán múlik a viselet esztétikuma. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk meg a képeket, akkor azt látjuk, hogy a legegyszerűbb fehér viselettől a gazdag szín- és formavilágot felvonultató ruházatig többféle változata is van a női viseleteknek. A polgári divatú egyszínű, fehér ruháknak vagy a pöttyös blúzból és szoknyából álló öltözékeknek is megvan a maguk egyszerű szépsége, de változatos mintázatuk, feltehető színességük miatt mégis a parasztos viseletek a legszebbek. Az 1. képen látható öltözék szép példáját adja annak, hogy hogyan lehet három különböző színű és mintájú pettyes anyagból ízléses viseletet összeállítani. A 13. képen a pöttyös blúz egyszínű, színes szoknyával és kötővel, fehér kendővel felőlivé már egy visszafogottabb együttest alkot. Végül a 14. képen egy akkoriban nagyon divatos pettyes-csíkos összeállítást láthatunk, amelynek érdekessége éppen a két nagyon különböző minta izgalmas egymásmellettisége. Különleges a maga egyediségében a 8. kép jobb oldali nőalakjának viselete - nemcsak nagymintás, drága kelméjü szoknyája, hanem hímzett színes blúza, a karjára húzott kétfülű retikülje, és az azon átvetett nagymintás, rojtos kendője miatt is. Öltözéke éles kontrasztot alkot a mellette álló - s hozzá egyébként nagyon hasonlító - lány hófehér ruhájával. Ráadásul úgy tűnik, mintha a szeme is ki lenne festve (akárcsak a másik lánynak). Ismerve akár a magyar, akár a cigány nagylányok szolid, visszafogott viseletét, ennek a fiatal nőnek az öltözéke kifejezetten kihívónak mondható. Ami a viselet szemiotikáját illeti, érdekes jelenséget tapasztalhatunk a képeken: a magyar fotóanyagban a fiatal lányokra jellemző fehér vagy egészen világos öltözék itt idősebbeken, akár középkorú nőkön is előfordul (pl. 4., 5., 6., 7., 8. és 10. kép), olykor fejkendővel együtt is (6. kép), ami pedig hagyományosan az asszonyok viselete volt. így aztán sokszor nem lehet eldönteni, hogy a fiatalos ruhában levő, de idősebb arcú vagy éppen kendőt viselő nő asszony-e vagy hajadon leány. Mivel a viselet e két hagyományos szimbóluma - a fehér mint a fiatal lányok színe, illetve a kendő mint az asszonyiság jelképe - egymásnak ellentmondóan jelenik meg, ebből arra következtethetünk, hogy a cigányság az öltözékkel együtt nem vette át, nem alkalmazta annak jelképrendszerét. Férfi viselet A férfiak viseletéről jóval kevésbé változatos képet kapunk a fotók alapján, mint a nőkéről - elsősorban nem is azért, mert a férfiak száma nagyjából harmadannyi, mint a nőké, hanem mert a férfi viselet mindig is szegényesebb volt a nőinél. Ha tehát a női viseletre azt mondtuk, hogy egyezik a magyar és a cigány, akkor fokozottan ezt kell mondanunk a férfiak viseletére. A képek tanúsága szerint a magyar férfiak körében a csizmanadrágos viselet jóval gyakoribb a pantallósnál, s ez az arány a cigány férfiak körében is hasonló. A tizenegy férfi közül ugyanis mindössze az egyetlen zenészen látunk pantallót félcipővel, a többi - a két katonát leszámítva

16 - mind csizmaszárba húzott, szűk szabású szövetnadrágot visel a hozzá való mellénnyel és zakóval, négy esetben pedig vastag kabáttal (nagyujjassal) együtt. 16 Bene János történész kollégám meghatározása szerint a 15. (és 23.) képen szereplő katona az első közös gyalogezred egyenruháját viseli; sapkarózsáján nagyított nézetben jól kivehető az FJI jelzés, amelynek a jelentése: „Franz Joseph Erste", azaz I. Ferenc József. A katona mellére tűzött kitüntetéseket sajnos nem lehetett azonosítani. A 3. képen látható katona huszár egyenruhát visel, de őt, mint már említettem, nem soroltam a cigányok közé.