A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

alá kötötték, az tartotta meg. Ezt bizonyítja a 17. kép is, amelyen nagyításban jól kivehető, hogy a kislánynak két hajfonata van. Lábbeli A cigány nők lábán ugyanazokat a magas szárú fűzős cipőket láthatjuk, amelyeket a magyaroknál is, csizma pedig mindössze egy idős asszony lábán tűnik fel (12. kép). Jellegzetes különbség a két lábbeliviselet között, hogy míg a magyarokat ábrázoló képeken legfeljebb néhány gyereket látunk cipő nélkül, addig a cigány fotókon nem csak hogy a gyerekek fele, de még a felnőttek kb. egyharmada is mezítlábas. Hogy ez nem feltétlenül a szegénység jele, arra utal az, hogy jól öltözöttnek számító nők sem mindig viselnek lábbelit (4. és 7. kép). Ékszerek A teljes fotóanyag tanúsága szerint a cigány nők sokkal jobban kedvelik az ékszereket, mint a magyarok: nemcsak aránylagosan többen viselnek fülbevalót, gyöngysort és gyűrűt, hanem többet is hordanak. Fülbevalója például a fedetlen fejű nők csaknem mindegyikének van, és sejthető, hogy a kendős asszonyoknak ugyancsak lehet. Erre utal a 23. kép is, amelyen a 15. képen még kendővel látható asszony már kendő nélkül és fülbevalóval szerepel. A fülbevalók nagy többsége világos színű, gömbölyded, csak néhány karika alakú van közöttük. Feltehetően pénzérméből készült a 9. képen látható pöttyös ruhás lány fülbevalója. Gyöngysort nagyjából a nők harmada visel, elsősorban a fiatalabbak. Ez a számarány jóval nagyobb, mint a magyar lányok esetében, akik között eleve nem a gyöngysor, hanem a szorosan nyakra simuló, ujjnyi széles pánt a népszerűbb. Az általuk viselt nyakék általában ugyancsak nyakra simuló, és egyforma, rendszerint kisméretű világos gyöngyökből fűzött többsoros nyaklánc. Ezzel szemben a cigányok gyöngysorai hosszabbak, gyakran a mellvonalig leérnek, és nagyrészt többszínű, többféle (gömbölyű, hosszúkás) alakú és különböző nagyságú gyöngyökből készültek. Jellemző a feltehetően házilagosan fűzött gyöngysorokra, hogy gyakran mindenféle rendszer nélkül, aszimmetrikusan következnek egymás után a különböző gyöngyök. Jó példa erre a 13. fotó, amelyen mind az asszony, mind a kislány nyakékében teljesen szabálytalanul ismétlődnek a világos és sötét gyöngyszemek. Ugyancsak cigány jellegzetességnek tűnik a gyöngysorra fűzött pénzérmék előfordulása: az egyetlen nyakékes kislányt is ideszámítva a tízből négy esetben fordul elő pénz (9., 11. és 13. kép), míg a magyaroknál egy sincs.'

5 A nyakláncok között találunk egy érdekes, nem gyöngyből fűzött darabot is a 15. (és a 23.) képen. Sajnos a fotó életlensége miatt nem látszik világosan, de úgy tűnik, mintha a kettős lánc különböző színű és alakú, kisebb-nagyobb ovális magokból, esetleg laposabb babszemekből lenne fűzve. A legnépszerűbb ékszer a cigány nők körében a gyűrű: alig van egy-két olyan kép, amelyen ne szerepelne, bár több esetben egyszerűen csak nem látszik az illető nő keze, s ezért nem lehet eldönteni, hogy visel-e gyűrűt vagy sem. A mai szokásokkal ellentétben a gyűrűt inkább a jobb kézen hordják, bár a balon is csaknem ugyanolyan számban fordulnak elő. Túlnyomó többségüket, vagyis több mint kétharmadukat a középső ujjon viselik, s csak egyharmaduk került a városi divat hatásaként a gyűrűs ujjra. Kb. öt-nyolc esetben fordul elő, hogy egy ujjon két vagy több gyűrű is van, illetve hogy két ujjon vagy mindkét kézen található gyűrű. A legtöbbjük világos és viszonylag vastag, ami alapján feltételezhető, hogy szaruból készülhettek. Sokkal ritkább a vékonyabb fémgyűrű. 5 A pénzérme ékszerként való használata a magyarok körében a szakirodalom szerint elsősorban a dél-magyarországi, főként a dél-dunántúli területekre jellemző (BALOGHNÉ 1983. 25.); vidékünkön való előfordulására nincsen adatunk. Ugyanakkor a cigányokkal kapcsolatban több forrás is írja, hogy előszeretettel használtak mind díszítésként, mind amulettként fémpénzeket (vö. BENCSIK 1983. 234., 236.!).