A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Ratkó Lujza: A nyírbátori cigányság viselete a XX. század első évtizedeiben

a feltehetően ugyancsak külön felhúzható, valószínűleg gumírozott „csuklófodor" egyedi darab. Szépen mutat a 16. képen a jobb oldali asszony bő szabású blúzán a vízszintes szabásvonalra varrt színes gombok sora is. A magyar képanyagot is beleszámítva egyedi daraboknak tekinthetők a 8. képen látható blúzok, elsősorban hímzésüknél fogva. A jobb oldali ejtett vállas szabása és - valószínű - színessége miatt is kiválik a többi közül. Ennek a mellrészén megcsillanó fénycsíkok arra utalhatnak, hogy valamilyen fényes felületű anyagból, feltehetően selyemből készült, ami ugyancsak egyedivé teszi. A bal oldali világos blúz hímzése a kép rossz minősége miatt sajnos csak nagyon kevéssé látszik; nagyított nézetben mindössze annyi vehető ki, hogy az elején, oldalt a felkaron és az ujjvégi fodron vékony rajzolatú hímzett minták vannak. Az egyetlen kivehető motívum érdekes módon egy olyan geometrikus elem (egyenes vonalakból építkező szögletes spirál), amely nagyon hasonló az 5. képen látható szoknyafodor ugyancsak teljesen egyedülálló díszítéséhez. A blúzokon kívül meg kell még említenünk a felsőtesten viselt egyéb ruhadarabokat is. Ezek egyike a rövid, csípőig vagy combtőig érő szövetkabát, amely a magyar viseletekre egyáltalán nem jellemző, s amelyből a cigány témájú képeken is mindössze három van (5., 16-17. kép). Ezek közül a legérdekesebb darab a 17. képen látható rejtett gombolású, karcsúsított kabát, amelyet függőlegesen futó díszszalaggal és a mellrészre varrt geometrikus jellegű rátéttel díszítettek. Kissé furcsán hat a díszítmények aszimmetrikus elhelyezése, ugyanis a két négyszögletes rátét nem egyforma távolságra van a gombolástól, és szalagot is csak a kabát bal oldalára varrtak, a jobbra nem. Ugyancsak egyedi darabnak tűnik az összes kép vonatkozásában is a 9. képen a kendős asszonyon látható mellény. A sötétebb árnyalatú, feltehetően vastagabb szövet vagy posztó alapanyagú, derékig érő mellényke a lehető legegyszerűbb módon készült, ugyanis amennyire az életlen fotóból megállapítható, egyenes vonalakból szabták, nincs a testre igazítva: hiányoznak a karcsúsító és mellbevarrások, és még a karöltője sincs kikerekítve. Elképzelhető, hogy éppen ezért, kényelmetlensége miatt nincs végig begombolva, bár az is lehet, hogy a mellény rongyossága az oka annak, hogy csak legfelül gombolta be az asszony. Végezetül még egy ruhadarabról kell szólnunk, amely előfordulásának gyakoriságát tekintve jellegzetesen cigány viseleti elemnek tűnik: s ez nem más, mint a vállkendő. A vállon viselt nagykendőnek két fajtája létezik: 1. Megyénk paraszti viseletében is gyakori, puha gyapjúfonalból kötött vagy gyapjúszövetből készített vastag, meleg kárász-, göndör- vagy berlinerkendő az egyik, amelyet télen a nők - télikabát gyanánt - a vállukra terítve, a derekukon keresztbe kötve viseltek. Az idősebbek feketét vagy más sötét színű kockás kendőket hordtak, a fiatalok pedig fehéret. A magyar képeken három ilyen kendő fordul elő, mindhárom idős asszonyon, míg a cigány fotókon egy fehér nagykendő látható egy fiatal lányon (15. kép). 2. A másik fajta vállkendőnek általában nem annyira melegítő, mint inkább díszítő funkciója van; a rendszerint kasmír vagy más finomabb, vékonyabb szövet vagy selyem alapanyagú kendő ugyanis színességével, nagy virágmintáival, tarka, hosszú, kötött rojtjaival élénk színfoltja a viseletnek. Érdekes, hogy míg a cca. 1200 darab negatívon mindössze egyetlen képen fordul elő ilyen vállkendő (egy szép parasztos viseletű, főkötős asszonyon az 1516-os leltári számú fotón), addig a vizsgált 24 darab cigány képen - a gyerekeket is beleszámítva - hat esetben találkozunk vele. A hat kendőből kettő egyszínű: a 12. képen feltehetően fekete, mert idős asszony viseli (szemmel láthatóan nem