A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Néprajz - Szabó Sarolta: Üvegnegatívok a Báthori István Múzeum fotógyujteményében

működött ebben az épületben, átalakítása után a zeneiskolának adott otthont, ma üzletsor található benne.) Az üvegnegatívok állagának romlása miatt vált szükségessé digitalizálásuk,

4 a hivatalosan 1221 darabból összesen 1211 szkennelése történt meg, a hiányzó tíz darab elektronikus adatrögzítése rossz állapotuk miatt nem volt lehetséges. A fotók elkészítésének célja ma már nem állapítható meg. Mindenesetre feltűnő, hogy sok az alul- vagy túlexponált közöttük. Az is szokatlan, hogy a felvételek nem műteremben, hanem a patikaépület udvarán és tornácán készültek, néhány (számuk a tízet sem éri el) külső helyszínt a város utcáit, kazalrakást, illetve a patikát belülről - örökített meg. Szintén kis számban fordulnak elő azok az üvegnegatívok, amelyeket egy-egy műtermi fényképről készítettek. Egy esetben megfigyelhettük azt is, hogy két műtermi képet másoltak össze egy fotóvá. A felvételek nagy részén tetten érhető a műtermi beállításnál szokásos környezet megteremtésére való törekvés: terítővel letakart kis asztalka, rajta váza virággal. A fényképezett személy az asztal mellett áll feszes tartásban, ünnepélyes arccal, a lányok egyik kezükkel az asztalt támasztják, másik kezük derék magasságban, benne imakönyv (énekes könyv), zsebkendő vagy kis csokor virág. Úgy gondolom, hogy amatőr felvételekről van szó, amelyek készítését elsősorban nem a jövedelemszerzés motiválta, hanem a fotózás szeretete. Ezt támasztják alá véleményem szerint a következők: a felvételek minősége egyenetlen, nem műteremben készültek, talán hiányzott a megfelelő felszerelés. Feltevésemet erősíti az is, hogy a felvételen ábrázolt személyek társadalmi összetétele rendkívül heterogén, a jómódú polgároktól a legszegényebb rétegekig nagyon sokféle típussal találkozunk: jómódú és kevésbé tehetős polgárok, tisztviselők jómódú és szegény parasztok, cigányok, zsidók, magyar katonák, hadifoglyok. A fényképek zöme az I. világháború alatt készülhetett, nagyon sok a katona és hadifogoly, családokról készült felvétel, amelyeken a családfő katonaruhában van vagy egyáltalán nincs férfi, talán a fronton lévő katona számára készült a családi kép. A felvételeken a viselet és beállítás alapján jól elkülöníthető a fényképezett személyek társadalmi hovatartozása. A XX. század első évtizedeitől vált olcsóbbá, s mind szélesebb társadalmi rétegek, így a paraszti társadalom tehetősebbjei számára is elérhetővé, megfizethetővé a fényképkészíttetés (FOGARASI 1996. 10.). Nyírbátor 1871-ben elveszítette városi rangját, de társadalma mezővárosi strukturálódást mutat, és lakói továbbra is városnak tartották településüket. A lakosság többsége mezőgazdaságból, földművelésből és állattartásból élt, de jelen volt az iparos, kereskedő és tisztviselő réteg is (vö. SZABÓ 1998. 136-177.!). Lakosainak száma 1910-ben 7777 fő (NÉPSZÁMLÁLÁS 1912. 834.). Felekezeti megoszlása ugyanebben az évben: református 3724, római katolikus 1506, görög katolikus 1048, izraelita 1459 fő (NÉPSZÁMLÁLÁS 1912. 309.). A felvételek összességét vizsgálva kettős tendencia figyelhető meg az ábrázolt személyek megjelenésében, viselkedésében. Míg a polgárokról készült fényképeken a fotó lényege az egyszeriség: az egyén egyediségének a megragadása tükröződik, addig a paraszti megrendelésre készült fényképek mindig társadalmi típusokat jelenítenek meg: az eladólányt, a katonát, a legényt, a vőlegényt-menyasszonyt, ifjú párt stb. (1-2. kép). Ezért olyan hangsúlyos a külső, a megjelenés, az ideálnak való megfelelés. A fénykép által közvetített magatartás mintaértékű volt. Nem az egyén fontos, hanem ennél állandóbb rögzítése és továbbhagyományozása. A hagyományos kultúra olyan erős volt, hogy a fényképezés legjellemzőbb sajátosságait is megváltoztatta. A polgári fényképeken az egyén, a személyiség azonosítása volt az elsődleges, ezért sokszor csak az arc jelenik meg. A korai paraszti megrendelésű fotográfiák viszont mindig teljes alakúak (FOGARASI 1996. 14.). A digitalizálást Boros György, a Jósa András Múzeum fotósa, fotóművész végezte el 2007-ben.