A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Egy különös becsű tárgy. Menyasszonyi láda 1776-ból
Egy különös becsű tárgy Menyasszonyi láda 1776-ból Bodnár Zsuzsanna „A tulipános láda a parasztház elmaradhatatlan bútora. A menyasszony viszi a házhoz. Amilyen nehezen engedték el a tartozékait a lányos háztól, olyan szívesen, örömmel fogadták a vő legényes háznál. A főhelyre tették... A szegény ember egyhangú szobájának a menyasszonyi színes, virágos láda adta meg kedves, barátságos hangulatát. " (Kiss 1938. 21.) A Sóstói Múzeumfalu muzeológusai tekintélyes számú népi bútort gyűjtöttek össze, köztük nem egy olyan darabot, amely önmagában is felkelti a figyelmet. Ezek alkalmasak lehetnek arra, hogy hasznos adalékokkal gyarapítsák valamely népi díszítőstílus vagy tárgyfonna ismeretét, segítséget nyújtsanak a néprajzkutatásban felvetődő kérdések megválaszolásához. 1 A múzeumi gyűjtemények népi kultúrát dokumentáló tárgycsoportján belül a népi bútormüvesség jellegzetességét őrző darabok különösen értékesek. Gyűjtésük, megőrzésük, restaurálásuk, bemutatásuk speciális hozzáértést igényel. A Sóstói Múzeumfaluban található népi bútorok nagy része a XIX. században készült. Emellett gyűjteményünkben a XX. század első felére jellemző, a népi lakáskultúrát bemutató asztalos áru is szép számban van jelen. A gyűjteményben található datált tárgyak közül a legtöbb a XIX. század közepéről származik. Az ornamentális festésű bútorok legkorábbi darabja egy 1776-ból származó, különös becsű menyasszonyi láda. 2 A magyar néprajzi szakirodalom a népi bútorok területén a legtöbbet a kelengyés ládákkal foglalkozott. K. Csilléry Klára a népi bútorművességről, lakáskultúráról, népművészetről írott alapmunkáiban kijelölte a kutatások irányát (CSILLÉRY 1972., CSILLÉRY 1982., CSILLÉRY 1991., CSILLÉRY 1997.). A Népművészeti örökségünk c. sorozat megyei köteteiben megjelent, népi lakáskultúrával, bútorzattal foglalkozó tanulmányok ezt a tudatos kutatómunkát bizonyítják (BERECZKI-ÖRSI 1987., DELI 1989., CSILLÉRY 1990., BÍRÓ 1996., SZABADFALVI 1997., ZÓLYOMI 2000., KNÉZY 2001., TÓTH 2002., VERES 2005.). Kevés olyan leírás van, amely az adott néprajzi jelenségnek a népi kultúrában való értékéről is tudósít - például ismerteti, hogy egy-egy tárgy miért volt különösen becses használói számára: pénzbeli értéke, divatossága, ritkasága, praktikus haszna vagy egyéb, például érzelmi okok tették-e kiemelkedő jelentőségűvé a többi tárgy sorában (RATKÓ 2001. 422.). Értékesnek minősülhet egy tárgy elsősorban esztétikai sajátosságai alapján, azaz szép, harmonikus, kiérlelt megformázása, megfogalmazása révén; másrészt régisége (keletkezésének kora) és/vagy ritkasága folytán; végül megformáltságának komplexitása okán, vagyis azáltal, ha például egy tárgy vagy alkotás saját típusának valamennyi vagy csaknem valamennyi meghatározójegyét magán viseli. Ezek az - esztétikai, történeti és tipológiai - értékelési szempontok gyakrabban külön-külön, ritkábban pedig együttesen is megjelenhetnek, de alkalmazásuk korántsem mondható rendszeresnek és következetesnek (RATKÓ 2001. 421.). NyJAME L. 2008. 367-378. 367