A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila: Égetőkemencék az európai régészeti anyagban

A Kammeröfen névvel illetett csoport elnevezése nem egyértelmű, részletes leirása hiányzik. A további felosztás alapja a tüzelőcsatornák száma. Az utolsó csoportba az újkori, valamint az átépített kemencéket sorolta, ezekkel itt nem foglalkozom. Tipológiai felosztását a magam részéről elfogadom, s a továbbiakban a kemencék bemutatásánál ezt használom.

3 /. Tábori kemencék Ezek a magyarországi anyaghoz hasonlóan más területeken sem gyakoriak a régészeti anyagban. Ennek oka, hogy a földfelszínre épített - általában ideiglenes - kemencék nyomai a földmunkák és az erózió miatt igen könnyen megsemmisülnek. Az ilyen típusú kemencék használata olyan építkezésekhez köthető, ahol rövid idő alatt nagy mennyiségű téglára volt szükség. Előnye, hogy az agyagnyerő hely mellett gyorsan fel lehetett építeni. Tonezzer az alsó-szászországi Hűdéből ismertet ilyen kemencéket. Ezekből négy került elő a helyi ciszterci kolostorból. Ez azonban már fejlettebb változat, mint a „hagyományos" típus, mivel ennek az alapját már égetett téglából álló négyszögletes rostély képezte. A legépebben megmaradt kemence 4x4,76 m, a XIV. század végére - XV. század elejére keltezhető (TONEZZER 2002. 104-105.). 2. Kammeröfen Tonezzer ide sorolt egy késő római őrtoronyba beásott kemencét Passau-Haibachból. 6x6 méteres. A két boltozott csatornával ellátott kemence a XI-XII. századra datálható (TONEZZER 2002 105.).

4 3. Egycsatornás kemencék Az egy tüzelöcsatornás forma különösen a római korban volt kedvelt, de a középkorban is használták. Ilyet találtak Ahlberg bei Mariendorfban, Hessen tartományban. A terméskőből falazott kemence alapterülete 5x4 m volt. A tüzelőcsatorna felett kőből rakott ívet figyeltek meg. A kemencében téglán kívül többek között tetőcserepet és kerámiát égettek. Használata a XV. század második felére - a XVI. század elejére tehető (TONEZZER 2002. 105.). Nem szerepel Tonezzer gyűjtésében a csehországi Milovcén egy főkemence előterében előkerült két egycsatornás kemence, melyek közül az egyiket másodlagosan mészégetésre használták. Ezeket az első kemence kibővítése során építették, és eredetileg tetőcserép és padlótégla égetésre használták.

5 4. Kétcsatornás kemencék Ez a típus jóval elterjedtebb mint az előző, ezért többet is ismerünk belőle. Ide tartozik az a cserépégetésre használt kemence, amelyet Dambach-Neunhoffenben (Franciaország, a Vogézek északi részén) tártak fel. A feltárásra 1982-83-ban került sor. A földbe mélyített kétcsatornás objektum alapterülete 5x2,3 m. A kemence falát szárazon rakott kőből építették. A két csatorna bejárata a hosszabbik oldalon helyezkedett el, ezekkel párhuzamosan a belső részen még két fal osztotta három részre a belső teret. Az osztófalakat téglákból épített boltívek kötötték össze, melyek között réseket hagytak a levegő cirkulációja érdekében ( 1. kép). Funkcióját a benne talált tetőcserép töredékek segítségével állapították meg. Korhatározó leletek hiányában korát archeomágneses vizsgálatokkal A magyarországi anyaggal kapcsolatban véleményem szerint ez a felosztás csak részben használható, ezért egy következő tanulmányban kísérletet teszek a Magyarországon eddig előkerült kemencék besorolására. Mint fentebb említettem, a típus pontos leírása hiányzik, ezért nem tartom kizártnak, hogy a kemence a két csatornás kemencékhez (is) besorolható lenne. A lelőhelyet részletesebben a háromcsatornás kemencéknél mutatom be.