A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Jakab Attila - Jankovics Norbert: A nagyhalászi Pusztatemplom

A fejezet stílusáról, kivitelezésének minőségéről nem alkothatunk egyértelmű képet, mivel felülete nagyon erősen kopott és töredékes. Nyakgyűrüje szinte teljesen hiányzik, a felületét tagoló mély, függőleges barázdák értelmezése bizonytalan. Elképzelhető, hogy ajaki templom északi harmadik pillér keleti háromnegyed oszlopának fejezetéhez hasonló, galléros fejezettípust jeleznek (MAROSI 1984. 369., WINTERFELD 1999. 508.) (IX. tábla 2.), de tekinthetjük őket primitív stílusfokon álló stilizált és elnagyoltan formált levélindításnak is, a töredéket primitív bimbós fejezetté kiegészítve. Az utóbbihoz példának a sopronhorpácsi karzatalj megfelelő részei idézhetek.

31 Az ornamentális összefüggések és a gótikus pillérforma hasonló időrendbe illeszkednek. A felsőörsi templom kis számú, főleg a korábban felépült toronyhoz tartozó kőfaragványa

32 ettől a stílusösszefüggéstől teljesen idegen. A feljebb felsorolt emlékek jellemzően gótikus jellegéhez képest román stílusúak, konzervatív, nehézkes megjelenésűek. A halászi és a felsőörsi templom közötti összefüggés tehát kizárólag az alaprajzra korlátozódik. Visszatérve a bélapátfalvi köteges falpillérhez, annak nagyságrendje a halászi töredékhez nagyon hasonló, körülbelül 11-12 cm átmérőjű háromnegyed oszlopok tartozhattak hozzá, a szerkezet pedig 53 cm széles volt (KOZÁK-SEDLMAYR 1987. 11., 53.). Ez nagyjából megfelel a nagyhalászi rekonstruált pillérek vonatkozó méretének. A konkrét pillérforma rekonstrukciójára azonban egyetlen töredékből kiindulva nem vállalkozhatunk, a fejezettöredék valószínűleg a tagolt boltozatot, illetve hevederívet is felvevő nyugati pillérek és falpillérek valamelyikéhez tartozott. A keleti támaszok ezeknél egyszerűbbek lehettek. A pillérek különbségéből adódóan valószínű, hogy a templom hosszháza sík lefedésű vagy nyitott fedélszékes volt, boltozattal a karzataljak és talán a szentély előtti szakasz esetében lehet számolni.

33 A feltárás során előkerült többi kőfaragvány nem bővíti a pillérekre vonatkozó ismereteinket. A nagyobb átmérőjű oszloptöredék tartozhat a fejezethez (vagy elpusztult társaihoz), a kisebb oszlop bélletes kapu vagy ikernyílás részlete, egy kisebb méretű, eredetileg talán festett profilait töredék valószínűleg nyíláskeret töredéke. A részben elkallódott további kőtöredékek nem értelmezhetőek egyértelműen, de világosan utalnak arra, hogy a nagyhalászi épület jelentékeny számú faragott kőszerkezettel bírt, jelentős és színvonalas épület volt.

34 Összefoglalásul: a háromszakaszos, háromhajós, valószínűleg nyugati toronypárral és karzattal tervezett, tervváltoztatás után egyetlen nyugati középtoronnyal és mögötte karzattal felépült nagyhalászi templomot keleten a mellékhajók egyenes zárású vége mögé sorolt, hosszanti alaprajzú mellékterek között nyújtott arányú, félköríves apszisban végződő szentély zárta. A XIII. század második negyedében épült. Elrendezésének részben módosított változata a Balaton-felvidéki Felsőörs prépostsági temploma. A fennmaradt kőfaragványok tanúsága szerint valószínű, hogy az erősen konzervatív alaprajzi típussal jellemzett nagyhalászi templom támaszai modern, gótikus Különösen a karzatalj északnyugati és északkeleti falpillér fejezeteinek stílusfoka lehet hasonló (LAHU 1995. 83-86. kép). A legtöbb faragvány a torony nyugati homlokzati nyílásrendszeréhez kötődik, a nyugati bélletes kapuhoz és a felette lévő emeleti ablakokhoz. A későbbi templomrészhez vállpárkányszerűen tagolt falpillér fejezetek, tagolatlan hasábos bordákkal jellemezhető keresztboltozatok, tagolatlan bélletü oldalkapuk és a főpárkány ívsorai tartoznak (ERDEI-TÓTH 1969. 4-6., DERCSÉNYI 1972. 101-106 kép, TÓTH 1980. 23-24.). A boltozatok hiánya általában jellemző a XIII. század közepe előtti magyarországi építészetre (TÓTH 1998. 57.). A múzeumban ma is megvan egy kis kör alakú, íves töredék. Négy faragvány elkallódott, ezekről az ásatási naplóhoz tartozó két oldalas, rajzzal is kiegészített jegyzetből van tudomásunk. Hasonló szerkezet részlete egy erősen kopott és töredékes, mély, függőleges vájatokkal tagolt oszloptörzs (magassága 67 cm, átmérője kb. 35 cm volt), valamint egy oszloptörzs negyedének megfelelő részlet (eredeti átmérője 34 cm). Padlóburkolat lehetett egy L alakú márványlap (vastagsága 6 cm, szélessége az egyik oldalon 32, a másikon 20 cm, hossza 39 cm). Talán lábazat részlete volt egy téglalap formájú kváder, amelynek a felső síkjából egy féloszlop emelkedett ki olyan módon, hogy a féloszlop hátsó, függőleges síkja a kváder hátsó síkjával esett egybe (kváderméret 22x16x42 cm, a féloszlop talán 12 cm átmérőjű - a dokumentáció vázlatrajzához fűzött magyarázat itt nem világos -, 8 cm magas). 31 32 33 34